Férfiak! Ti melyiket szeretitek inkább: ha egy nő melegszívű, vagy hideg fejű?

Nos, nekem ezzel a kettősséggel mindig is voltak gondjaim, de aztán sikerült összhangba hozni a kettőt. Én tipikusan az a fajta vagyok, akinek a lelkére majdnem minden nagy hatást gyakorol, nagyon érzelmes vagyok és pont ebből adódóan előfordult sokszor, hogy az érzelemkitöréseim és hangulatingadozásaim miatt vissza kellett fognom magam, ami odáig fajult, hogy túl távolságtartó és rideg lettem. Aztán a kettő váltakozott és egy férfi sem tudott kiigazodni rajtam, beleőrültek, hogy nem tudták mire számíthatnak, viszont ahogy egyre érettebb lettem, ez a két szélsőséges tulajdonság egybeolvadt és mostmár nagyon jól kiegyenlítik egymást, ugyanis abban vagyok logikus és racionális amiben az élet megkívánja, az érzelmekkel ugyanígy. Tudom kombinálni a kettőt, mostmár automatikusan az jön elő, aminek jönnie kell az adott helyzetben és úgy vettem észre, hogy ez mindenkinek (legalábbis a férfiaknak) rendkívüli módon imponál. A nőknek persze nem, mert velük nem jövök ki olyan jól, pont a racionális oldalam miatt, ugyanis ha barátságról van szó, én olyan barátnőre/barátra vágyom, akivel lehet értelmes, intelligens beszélgetést folytatni, ami valljuk be, nagyon kevés lányban van meg, mert tényleg a legtöbben olyanok, amit mondasz, hogy a bájolgáson kívül máson sem jár az eszük. Száz szónak is egy a vége, a férfiakkal tudni kell bánni, én soha nem villogtatom az intelligenciámat, mert az első mondatokból, amit váltunk, levágják, hogy nem ejtettek a fejemre, viszont azt is látják, hogy érzelmes vagyok.. ezért nem is próbálnak hozzám taktikákkal közelíteni, tudják, hogy az nem válik be. (Az a libáknak való). Inkább tisztelettel fordulnak felém és nyíltan hódítanak, amit egyébként imádok. Tiszta sor. :)

Mostmár csak annak örülnék, ha ugyanilyet találnék férfiben is. :P

L

39-es vagyok / nem 29-es :) /

Egyetértek, vannak olyan viták, ahol a puszta logikával nem sokra mész, és ahol ezt nem is szabad / illik erőltetni. Ettől függetlenül én az intellektuális vitákra gondoltam, amik azért többnyire nem ilyenek - bár lehetnek ilyenek is... Például ha valaki például hívő vagy vallásos, eszem ágában sem lenne ráerőltetni az én materialistább világképemet, de ettől még lehet filozófiai vitákat folytatni mondjuk a hitről vagy a mindenségről, amiben nem csak az a jó, hogy kicserélheted a gondolataidat a másikkal, hanem az is, hogy egy teljesen más nézőpontból is láthatod ezáltal a dolgokat, illetve így másikat is jobban megismerheted...

Sajnos erre nem mindig elég nyitottak a felek, vagy csak egyszerűen nem érdekli őket a saját világukon kívül semmi, ezért is kedvelem én jobban azoknak a társaságát, akik nyitottabbak erre.

Az pedig, hogy egy nőnek vág az esze és művelt, okos, határozott, számomra egyáltalán nem zárja ki a nőiességet, a kedvességet, a gondoskodást. Már csak azért is, mert például számomra az intelligencia ugyanúgy a nőiesség része, mint a kedvesség. De egy vitában például nincs értelme a kedvességnek, ott azt szeretem, ha valóban az "győz", akinek "igaza van" - oké, ez talán sarkos megfogalmazás, mert az, hogy kinek van igaza, gyakran nem dönthető el egyértelműen, de az mindenképp elkerülendő, hogy csak azért mondjuk, hogy "drágám, igazad van", mert már unjuk a másikat.

Igen, elnézést, hogy le 29-eseztelek:D

Egyébként egyetértek veled mindenben, amit a legutolsó válaszodban írtál. Van amikor helye van érzelmeknek, van amikor nincs. :)