Nem értem a férfiakat? Segít. Enétek?

Hosszúra fog sikerülni,de nagyon nagyon megköszönöm,aki elolvassa s megpróbál segíteni,tanácsot adni.Nagyon el vagyok keseredve.

(21l)

Múlt héten szerdán,egyik napról a másikra a kedves"volt párom,akivel három évig szenvedtünk,kreált hirtelen egy óriási cirkuszt és estére megírta,hogy én neki már nem kellek,már nem szeret,nem is kíván már egy ideje és már megtalálta(még aznap)a hozzá illőt...Reggel még megölelt,kikísért,minden,estére meg már új nője volt.A kapcsolatnak voltak szép részei,de sumákolt,nőzött,megjavult",mocskosul féltékeny volt,még abból is baj volt,ha sziát köszöntem a benzinkutas gyereknek,aki alig idősebb nálam és kb 6 éve ismerem...És így tovább.Miatta mentem 300 km-re arrébb suliba,így most onnan is hiányzok,mert decemberben nem alhatok az utcán.Áprilisig nincs hova menni,de ez most nem is lényeges.Aznap este,mikor ezeket a szívbe markoló,kedves híreket megtudtam,rám írt(face)egy srác,aki épp azokkal a gépekkel foglalkozik felső szinten,amelyek nekem is az álmaim,s én is ezt fogom-szeretném csinálni...(Elég nagy gépeket vezet,maradjunk ennyiben-nekem ez az életem)Míg az ex-szel 15 év volt köztünk,itt már csak 6...És aznap este héttől hajnal kettőig dumáltunk.Ez volt múlt héten szerdán.A közös érdeklődési kör persze megvan...

Minden nap hosszan beszélgettünk,szombaton először fel is hívott,épp úton volt,még dudált is nekem az imádott géppel...Odáig voltam.S persze,a napi egy telefonozás mellett órákon át írtunk egymásnak.Nagyon intelligens,nagyon jól látja a dolgokat,tetszenek az okfejtései...Sajnos,ritka az ilyen.Végül arra jutottunk,hogy Ő is,én is kedden járunk a fővárosban,s akkor tudunk találkozni,kicsit gépszerelmünknek,imádott hivatásunknak hódolni...

Kicsit viszont zavart,hogy keveset írt,kevesebbet foglalkozott velem,mint vártam.Talán az előző kapcsolatom volt ilyen téren beteges",mert állandóan beszéltünk,vagy írtunk...Ő a találka napján sem írt semmit,már délután 4kor én írtam neki,hogy pontosan mikor is érkezik...Megírta,s eljött a várva-várt tali...A baj az,hogy hatalmas szeretethiányom van és én már azelőtt,hogy találkoztunk volna,valami szerelem-félét éreztem és érzek.Ő viszont azt leszámítva,hogy néhány szép gondolatot is megejtett,nem láttam,hogy annyira odáig lenne,inkább csak beszélgettünk...

És maga a találkozó.Nagyon-nagyon meg voltam ijedve,én ilyen típus vagyok.Félek"a férfiaktól,nem tartom magam szépnek,van némi önbizalomhiányom.(Ezért is nehéz az életem,mert autó-s gépimádó vagyok,szerelek,stb...És mindig férfiak közt kell lennem-de áldozatot kellett hozni,hiszen ez az életem...)Ő is látta,mennyire félek,izgulok.Mondta,hogy ne aggódjak,lazítsak,de nagyon zavarban voltam...Négy óra hosszát töltöttünk együtt,aztán ment mindenki,mert hosszú út volt még előttünk.És...Nem tudom.Lehetett volna kicsit kommunikatívabb...És megijesztett egy bizonyos szempontból.Sokat" beszéltünk egy hét alatt,tisztáztam és tudja,hogy én tényleg szeretetre,s komoly kapcsolatra vágyom,nem szórakozásra.Nem is voltam soha olyan",s véleményem szerint,,arra"-testi kapcsolatra-az első utcában találhat minimum tíz hölgyet.Én nem erre törekszem,sőt.Ő,bár mondta,hogy erre ne görcsöljek rá,ezt elfogadta...És mégis.Már az első találkozónk alatt többször is túl messzire ment és ment volna,ha hagyom.Hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem esett jól,amikor megölelt,vagy amikor mellette ülve odabújhattam-mert semmit nem szeretek úgy,mint szeretetet,odabújást adni és kapni...És a kézfogás is nagyon szép volt.Viszont az,hogy már-már csókolt,nem tetszett...Hova sietünk...??Simogatna,mindenütt...Első alkalommal?Rászóltam,nana...És megértette.Ő igen,csak én nem értem.Nem látom,hogy olyan hajde nagyon szerelmes lenne vagy annyira érdekelném-de mégis,szeretet nélkül hogy lehet odáig elmenni?Ölelgetni-puszilgatni,simogatni nem azt szokta az ember,akit szeret?Én senkihez nem tudnék odabújni,megölelni,akit nem szeretek...Én sajnos,szerelmes vagyok.Csak Ő nem az,más csajokkal eldiskurál,velem kevésbé...Tegnap-1 nappal a tali után-este hívott fel először,hogy úgy alakult,hogy tudnánk találkozni,gépészkedni...Addigra már itthon voltam,300 km-rrel arrébb.Ma már fel sem hívott,én hívtam délután,nem hallotta,nem hívott vissza-aztán írja,miért kerestem?(Mondjuk,mert napi egyszer jó lenne hallani a hangját?).Kérdeztem,fogunk még találkozni?Azt mondta,ha szeretném...:( Mondom,csak ha Te is.Mirefel:szerintem miért hívott tegnap?

Tanácstalan vagyok.Azért szeretne találkozni,hogy testileg még tovább mehessen-ami nyilván nem fog menni?Nekem szeretet,kapcsolat kell,az,hogy talán megvan a szimpátia,az nekem is kevés,és szerintem csókhoz,máshoz is kevés.Ezzel az erővel minden ismerős csajjal meg van neki a szimpátia,akkor velük is simán lehet ezt-azt,nem...? Nem tudom,idő kellene neki,amíg kialakulnak az érzelmei-ha egyáltalán kialakul benne bármi is?Vagy annak ellenére,hogy megbeszéltük,hogy NEM,én mégis csak arra",annak reményében kellenék?Különben hová sietne már az első találkozásnál...?Így odaveszik az egész ismerkedési folyamat varázsa,mindene...El vagyok keseredve.Én szeretem,de nem érzem a szeretetét.Még más csajok is több figyelmet kapnak.Mit gondoltok,kialakulhat benne később valami?Csak én látom úgy,hogy ha érezne,már így,az első tali után éreznie kellene valamit..?Rengeteget idegeskedem,nem hív,nem keres.Eddig esténként beszéltünk,ma kb csak három sort eddig...Mikor csak annyit írtam,még tegnap este,milyen jó volt vele,ő nem azt mondta,hogy neki is,hanem hogy örül,hogy jó nekem.Ez mi??Nem értem.Legalább írná meg,hogy figyelj,hagyjuk...De nem,sőt,további találkára van esély.Nekem pedig fáj a szívem,talán az én hibám,hogy máris így érzek-de neki,ha bejönnék,nem kellene már érezni irántam...?

Ne haragudjatok a problémázásomért,megértem azt is,ha nem akarjátok végig olvasni.De hátha akad valaki,aki véleményt,tanácsot tud adni.Fogalmam nincs,mit érezhet,érez-e,fog-e...Vagy mi.Minden bajom van most emiatt.Kérem szépen,aki jó ötlettel,tanáccsal,véleménnyel tud szolgálni,írjon nekem!Felpontozom,megköszönöm.