Túl kellene már lépnem rajta, vagy. Mit tehetnék? (nem kérnék értelmetlen válaszokat. Köszönöm)

Több mint egy éve bele szerettem egy fiúba , akit csak látásból ismerek. A srác nagyon nézett és érdekeltem de mégsem tett semmit hogy megismerjen, vagy csak nem mert kezdeményezni, nem tudom. Mivel oda akar jönni hozzám, vagy azt várta hogy oda mennyek hozzá eléggé feltűnően viselkedett előttem, de nem mertem oda menni. Mivel most már egy suliba járunk eléggé gyakran látom , de már úgy megy el csak mellettem hogy rám se néz, ha köszönök is neki ugyan csak vissza köszön, de oldalra sem mer nézni. Már bele fáradtam hogy csak rá várok és én bármit akartam tenni .. én sosem tudtam kezdeményezni! Most a haverja néz nagyon .. és ő legalább bele néz a szemembe köszönéskor, de egyébként sosem beszéltem vele. Egész héten itthon voltam, mert nem tudom hogy lelkileg össze omlottam de szét robban a fejem, és mivel minden nap sirva jöttem haza miatta, nem csodálom ha e miatt lenne. Teljesen össze vagyok zavarodva, már élni sem akarok.... annyira szeretem , és sosem éreztem ilyen vonzalmat senki iránt. Pedig el akarom felejteni, de .. sosem fogom. Igy nem tudom mit tegyek.