Muszáj minden lánynak nehezen kaphatónak lennie, és várnia, hogy a fiú kezdeményezzen?

nos, én nem ilyen vagyok.

ha egy fiú megtetszik, és nem lép, akkor én lépek. csak annyi, hogy ráírok, vagy odamegyek hozzá ha a sulimba jár vagy valami. ha tetszem neki, fogadja a közeledésemet, ha nem, akkor lekoptat. eddig két komolyabb pasim volt, mindkettőnél én kezdeményeztem, mert ők - mint kiderült - nem mertek. félénkek voltak.:) tehát, ha én nem teszem meg az első lépést, akkor nem jöttünk volna össze.

a másik meg: ha valakinek tetszem és ő is nekem, akkor összejövök vele. ha már eléggé megismertem és nagyon tetszik nekem, megcsókolhat az első randin, én szívesen fogadom. ha elhív találkozni, én rögtön igent mondok, nem "hááát, talááán" és nem "jaj nem érek rá". van, aki azért mondja, hogy nem ér rá, hogy a pasi még időpontokat mondogasson neki.

pedig szerintem, ha egy lány nem mutatja ki rendesen, hogy tetszik neki a srác, és abszolút semmit nem viszonoz (nem ír rá magától soha, nem mondja, hogy helyes vagy aranyos a srác, stb.) akkor nem is érdemli meg, hogy foglalkozzanak vele. ez a kéretés nagyon undorító dolog szerintem... (mármint ez a túlzott, semmit nem adok bele a kapcsolatba dolog.)

szinte az összes barátnőm azzal dicsekszik nekem és másoknak is, hogy mennyire nem könnyen kapható, hogy nem ír vissza a fiúnak, hogy az várjon rá, hogy direkt késik a randiról fél órát, hogy a fiú még jobban várja őt, hogy nem engedi a csókot az első randin, stb. és mindig azt mondják nekem, hogy a fiúnak KELL megtennie az első lépést, mintha ez kötelező lenne...

mi a véleményetek?

18/L