Mi van velem? Mitől lehetnék boldog?

Hát először is induljunk ki abból, hogy milyen voltam.. Megnéztem egy vígjátékot, és a jó poénokon se tudtam nevetni, mosolyogni, mindenbe csak a rosszat láttam.. Aztán először amikor rájöttem, hogy változnom kell, és pl rossz kedvem volt valamikor valami miatt, akkor tudatosan próbáltam valahogy úgy alakítani azt a történetet, hogy végül elment az a rossz kedvem. Mára már ösztönösen megy az egész, nem tudok rosszra gondolni, ha végignézek egy filmet, akkor rendszerint elnevetem magam egy-egy poénnál, régen meg csak úgy néztem mint egy zombi..:D A társaságokban, minden apró poénon mosolygok, és erre sok lány is felkapta a fejét..:D Látják rajtam, hogy pozitív emberke vagyok.. Bár a szótlanság részével a dolognak, még mindig így állok, de emögött egy gyerekkori trauma áll.. Ugyanis régen rendszeresen vert apukám, és nem mertünk megszólalni se ebéd közbe meg úgy alapból se.. Ha pl a nagybátyám, vagy a nagyszüleim kérdeztek valamit, a még nagyobb családi kajákon, nem mertünk megszólalni, és nem tudtunk értelmesen válaszolni.. És ez átragadt az iskolai/szocializált életemre is.. Tehát hiába tetszik egy lány, nem tudok odamenni hozzá és beszélgetni vele.:/ Ez még mindig zavar, de próbálok mosolyogni amikor mondanak nekem valami "bókszerű" dolgot..:D Meg egy könyv segített még nagyon sokat. A "szorongástól az önbecsülésig" című könyv..:D A lényeg, hogy most az önbecsülésed szerintem nagyon lent van. Tudatosítsd magadban, hogy te is egy értékes ember vagy, még ha nem is látod magadban az értékeket, akkor is, egy okos, a változásra kész emberke vagy..:D És a negatív dolgokat és próbáld meg pozitívan megélni, lásd a szarságokba is bele a jót..:D És ne feledd, mosolyogj!:D Ha már mosolyogsz minden apró poénon, akkor jó úton haladsz, mivel akkor már nem azon kattogsz, hogy rajta miért nevetnek annyian, és miért szeretik annyian, hanem csak simán értékeled a poént, és ezáltal mások is látják benned, hogy te vevő vagy az ilyen poénokra, esetleg neked is el fognak sütni 1-2t amiből aztán következik, hogy jó barátságok is kialakulhatnak, és rendes normális teljes életet élhetsz!:D Persze a mai világban már a külsőt is rengetegen nézik, tehát ne hanyagold el magad, olyan ember nincs, hogy csúnya/ronda, csak olyan aki elhanyagolja magát..:D Írhatok még 1000 dolgot, tanácsot, erre valahogy neked kell rájönnöd, a gondolkodásodat kell átvariálnod, értékeld magad, nézz bele a tükörbe, és lásd meg a jót, vagy csukd be a szemed, és nézz mélyen magadba, keresd a boldog pillanatokat, vagy csak simán alkoss 1 pillanatot, amitől boldogabb leszel, keresd meg a benned rejlő értékeket, és használd ki őket..:) Sok sikert a változáshoz!;)

Ja és még egy dolog.. Ha nincs önbizalmad amikor emberek között vagy, vagy úgy alapból, akkor ez is nagyon lelombozhat, de erre tudatosan is odafigyelhetsz..:D Ők nem látnak beléd, de ha kihúzott háttal, és felemelt fejjel(de azért nem olyan nagyképűen..:D) jársz, és nem látszik rólad, hogy félsz minden kihívástól, stb. akkor is mindenki szemében nagyot ugrasz, és pozitív emberke leszel..:D

Nekem is kialakult már azóta egy baráti társaságom, akikkel néha el is járunk valahova, és szórakozunk, és ott már normálisan tudok beszélni, tehát ilyen téren nagyon sokat változtam.. Viszont.. Eddig az összes lánytól féltem ugyebár, most már csak azoktól akik nagyon tetszenek nekem.. egyszerűen nem tudok mit csinálni, rengetegszer látom, hogy direkt külön mennek, és látom rajtuk, hogy engem várnak, hogy odamenjek, meg bókolnak is nekem, hogy próbáljanak buzdítani arra, hogy csinálni kéne valamit, mert ugyebár én is sokat bámulom őket, de ha ott van egy alkalom, akkor az agyam átkapcsol olyanra, hogy az a lány jobbat érdemel, nem lenne velem boldog, nem fog menni ez nekem.. És nem tudok megszólalni a társaságukba akárhogyan is akarom..