Anyámék majd azt is fogják követelni, hogy legyenek unokák?

Mert engem ilyen "nem számit kisfiam, csak kitünő legyél" szellemben neveltek. Meg is lett az eredménye, mert egyetemen, ahol már gondolkodnom is kellett, jöttek szépen a bukások. De nagy erőlködve fel tudtam venni a versenyt és elvégeztem (BME). A helyzetet nehezitette, hogy már lett volna igényem egy csajra, de fogalmam sem volt, hogy hogyan kellene megoldani. Az egyetemen lányok nem voltak, szabadidő még kevesebb, nevelésből meg 0 percet szántak ilyenre anyámék. A külsőm megintcsak nem volt elönyömre ilyen téren. Ugyhogy durva depibe voltam, már a végén gyógyszert is irattam fel, csak mivel majdnem összeestem az utcán a mellékhatástól, ezért inkább hanyagoltam.

Aztán kikerülve így a nagyvilágba jött az újabb pofon, ugyanis szociális visszamaradottságom kiütközött az állásinterjúkon Hiába hívnak be ilyen jól fizető (140 ezer nettó legalább) mérnöki állásokra interjúzni a végzettségem miatt, mindig véget is ér sztori, ahogy kilépek az ajtón. Tehát nem tudok munkát találni a végzettségemmel.

Most nyomatják anyámék, hogy akkor menjek vissza MSc-re, mert ha ott rodahok megint pár évet az iskolapadban, akkor tuti biztosan jobb ember leszek, mi?

Na mindegy, végülis csak az érdekel, hogy ha már nagy nehezen önállósodom, akkor mikor fognak rákezdeni arra, hogy házasodjál kisfiam, meg mikor lesz már unoka? Vagyis inkább utasitani fognak erre, mert azt szokták! Mert kinézem belőlük, hogy erre rákezdjenek, bár amugy az meg valahogy nem zavarta őket, hogy 21 éves koromig nem volt csajom. Vagyis zavarta, mert amikor lett, akkor lehordtak, hogy TUTI, hogy csak azt akarja a csaj családja, hogy felcsináljam a lányt és lehuzzanak pénzzel!

NEM HOGY ÖRÜLNÉNEK!

De ha ennyire kinjuk, hogy lett nemi életem rengeteg sirás és küszködés árán, akkor majd egyszer megkérdezem, hogy akkor unoka nem lesz, oké? Aztán pusztuljatok magtalanul.