Ti is szoktatok így érezni? 27/N

Ha ismerkedem valakivel és észreveszem azt, hogy valójában nem is akar tőlem semmit v. visszahátrál és ennek jelei is vannak, pl: kifogásokat keres, hogy miért nem tud találkozni velem, v. miért nem írt face-n, de közben meg olyan szép dolgokat mond, kicsit flörtöl velem, akkor én hiába tudom azt, hogy csak szédít, elhiszem neki a kifogásait és becsapom saját magam. Miért hazudok saját magamnak, ha tudom, hogy abból már nem lesz semmi? Mégis beleélem magam a dolgokba és azon reménykedem, hogy még összejöhet, pedig a szívem mélyén érzem, hogy már veszett ügy. Annyira nincs sikerélményem mostanában, és annyira szeretném, ha végre sikerülne, hogy a legkisebb szalmaszálba is belekapaszkodom. Olyan hülyének érzem magam ilyenkor.

Veletek is elfordult már ilyesmi?