Ezek szerint én már örökké ronda, nyomi senkinek fogom látni és érezni magam a bőrömben?

Pedig nem is olyan rég egy gyönyörű szemű lánnyal smároltam, én az ocsmányság, akit kb. minden héten kinevet egy csaj vagy beszól nekem valami páwa esetleg cigó, hogy de szép vagyok, persze úgy értve, hogy ocsmánynak tart. Ja meg mindig belém köt valami csöves is, mert gyengének látszom meg tipikus jó fiúnak. Igazából magam sem értem hogy hoztam össze a csókot azzal a szép csajjal, akkor is úgy éreztem, hogy álmodok és ez nem a valóság most meg azt gondolom, hogy lehet nem is igaz csak beképzelem magamnak. Bár az együtt töltött idő emlékei még mindig itt vannak az elmémben és mindig jól esik visszagondolni rá, de aztán eszembe jut, hogy milyen sok lány, akik nekem bejönenk mondta már rám, hogy ronda vagyok és koptatott le. Nem értem mi bajuk velem, szeretném hinni, hogy, van aki el tud fogadni, de nem tudok hinni, nincs hitem, és nem tudok már bízni egy lányban sem. A lányt sem kerestem amióta csókolóztunk, mert úgy gondoltam, hogy ha keresném úgyis elutasítana, vagyis kiderülne, hogy csak fogadásból smárolt velem vagy egyszerűen nem is érdeklem. Egyszerűen nem akartam, hogy megtörjön a csodás élmény hatása. Én csak szeretném, ha egy lány szeretne végre úgy, ahogy vagyok és nem azt kapnám a fejemhez, hogy kopjak le vagy, hogy ronda vagyok és sosem lehet barátnőm.