Szerintetek miért sétálok még mindig megalázva, magamat csúnya kis senkinek tartva, főleg, ha egyedül járom a várost, annak ellenére, hogy már megéltem azt is, hogy egy szép csaj smárolt velem?

Pontosabban én smároltam le és ő nem ellenkezett, csinálta velem. Aztán hirtelen nagyon boldog lettem, fura érzés volt, még mindig úgy godolok a pillanatra, mintha csak egy álom lenne, nem is tudom elhinni, hogy ez valóság. Egy ronda fiú, aki smárolt egy szép lánnyal, ez olyan hihetetlen dolog. Smároltam már több lánnyal is, de ők legjobb esetben is csak átlagosak voltak külsőt nézve és nem is igazán vonzódtam hozzájuk csak nem volt más, rákényszerültem, de ez más volt, itt kívántam a lányt és nem bírtam már tovább muszáj volt megcsókolnom, peidg amúgy egy félénk, gátlásos, nyomi srác vagyok. Fura, hogy mikre vagyok képes, magam is meglepődöm időnként.