Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti hogy kezelitek ezt a helyzetet?
Nos arról volna szó, hogy tipikus "forever alone" lúzer vagyok, ahogy sokan mások.
Nem siránkozni jöttem ide, sőt sajnálatot, együttérzést sem szánalmat sem kérek tőletek, csupán kíváncsi volnék a véleményetekre;
Igazából hozzám hasonlók látásmódja, tapasztalata érdekelne, ti hogy élitek meg ezt a helyzetet, mivel foglaljátok el magatok, mit éreztek, hogyan "élitek túl" ezt a helyzetet ?
Esetleg, miért tartotok most itt ahol tartotok ?
Nyilván akinek nem inge ez a téma ne vegye magára, most nem az elcsépelt ostoba tanácsokra vagyok kíváncsi, felőlem leírhatjátok ha nagyon nem bírjátok magatokban tartani, de őszintén nem érdekel, előre leszögezem.
Szóval én egy 27 éves szűz srác vagyok, totális csődtömeg, gyakorlatilag alig vannak emberi kapcsolataim, lányokat egyáltalán nem ismerek. Négy fal között élem az életem nagy részét mert a világtól rettegek. A munkámat is innen végzem, néha azért természetesen el megyek, pl vásárolni kaját meg ilyesmi, de sokszor nehezemre esik ez is. 26 év sok idő így leélve, sok idő ha az ember a saját börtönének fogja és az ég világon semmi sem teszi már boldoggá és ami nagyobb baj, hogy egyre kevesebb dolog köti le.
Gondolom nem vagyok ezzel a helyzettel egyedül, érdekelne, hogy ti többiek hasonló cipőben mit csináltok, mivel foglaljátok el magatok ? Hogy élitek túl a földi poklot ?
válasza: válasza:
válasza:szeresd magad, szeresd az életed! minden szebbnek fog tűnni.. először csak a percek, utána az órák, napok, majd rájössz hogy az életed is egy ajándék.. erőt ad majd, és megtalálod azokat a dolgokat amik lekötnek(örömet okoznak) azzokat az embereket akivel szívesen töltöd az időd és boldoggá tesznek!
az életet nem elviselned kell hanem élvezned!
az életed te alakítod!
válasza: válasza:volt idő mikor sokáig én is csak a 4 fal közt voltam mindig itthon, de rájöttem hogy ez így nem lesz jó és rávettem magam hogy minél többet menjek emberek közé mert már annyira elszoktam tőle hogy én is feszengve éreztem magam az utcán
ha legközelebb mész vásárolni iktass be egy kis sétát is csak úgy céltalanúl, ha már eljutottál odáig hogy nem rettegsz az emberek közt, szemezhetsz a lányokkal de azt is bátran, várd meg amíg ő néz félre, vagy elég ha csak rájuk mosolyogsz:)
válasza:Régen basztam rá mi lesz, mi volt, mi van, mindenkit távol tartottam magamtól és közben arra vártam, valaki segítsen, legyenek barátaim, kapjak én is szükségességi szükséglet érzést.
Azóta rájöttem, az embernek nem kell "elvizelnie" ezt az állapotot, hanem változtathat rajta, ha AKAR, ha IGAZÁBÓL AKAR. 3 éve egyik nyáron szokás szerint éjjel 3-kor neteztem amikor random letöltöttem néhány filmet. 6 éve töltögetek filmeket, és nem is nagyon voltak nekem sokáig "mások" csak a filmek. Az a film (ez egyik) amit letöltöttem a Titok c. film volt. Érdekes volt a címe, azt hittem valami thriller, vagy akciófilm. Aztán egy tá popcornal a kezemben elkezdtem nézni. Úgy a hatása alá estem, hogy elhatároztam - életembe először valamit, amit be is tartottam, - hogy megváltozok. Életemben először magamat kezdtem el vizsgálni és nem másokat. Ezt úgy nevezik önismeret. Nem ismertem magam. Előtte egy évvel már egyszer elhatároztam ugyan ezt, hogy megváltozok, de nem jött össze, elkezdtem társasági táncra járni, ahol nagyon szarul éreztem magam, mert senkit nem ismertem, nem mertem senkinek bemutatkozni, ültem a sarokban és vártam. Magam sem tudom mire... csodára, mint mindig. Aztán a lányok nem szívesen táncoltak velem, én meg - akaratlanul, hiszen csak észrevételként megjegyeztem - beszóltam a tanárnak. Mindenki megutált - mint addig minden más közösségben. Volt pár srác akikkel idővel megismerkedtem, azaz mikor megérkeztem és vártam h kezdődjön a tánc álltam mellettük némán míg meg nem szólítottak ők. Nem foglalkoztam velük nagyon...
A tánctanár azt mondta büdös vagyok, nem táncoltak velem a lányok és a fiúkat nem is ismertem. Féltem mindenkitől. Nem tudom miért, MÉG A FIÚKKAL sem mertem ismerkedni.
A suliban néha bohóckodtam aminek jóformán az lett az eredménye, hogy ideiglenesen megkaptam a napi fontossági érzés adagomat, aminek az lett a következménye, hogy iskola bohóca lettem, pénzért bármit megcsináltam, ...tényleg bármit, széket ki hajítottam az ablakon, állathangokat adtam ki stb.
A Titok c. film után egyszerre lettem boldog és egyszerre voltam dühös - önmagamra. Elkezdtem változni, és bizonyos dolgokon AZONNAL változtattam, mint a napi egyszeri mosdás. A viselkedésemen is idővel javítottam, majd a nonverbális kommunikációmon.
Rájöttem, hogy én magamnak csináltam a "bajt" és nem jött magától.
Régóta érdekelt a videóvágás, kb. 1 éves korom óta, aztán egyre nagyobb produkciókat csináltam, elején még VGA felbontású telefon kamerával.
Ma ott vagyok, hogy a videózást előnyömre fordítottam, már ezért szerzek magamnak fontossági érzést és nem a sok hülyeségért, abba is hagytam a sok hülyeséget, 2 éve semmi baromságot nem csináltam amiért kinevethettek volna. Filmeket rendezek és szert tettem barátokra, igaz barátokra, amit magamnak - és persze részben a videós hobbinak is köszönhetek. Körülbelül 1,5 éve már csajoknál is elkezdtem próbálkozni, kisebb-nagyobb sikerrel.
Rájöttem, hogy a csajozás nem az életem értelme, az csak kiegészíti, mint a desszert az ebédet. Ha képes leszel csaj nélkül teljes életet élni, ... ÉLNI! Találsz magadnak valamit, egy célt amiért ÉLSZ és el is akarod érni akkor leszel képes csajt is találni magadnak!
Kis segítség: Kiszemeled a csajt, flörtölsz azaz 3x ha tartja a szemkontaktust akkor azt jelenti "nyitott" feléd, ha rámosolyogsz és megint a szemébe nézel és látod, hogy viszonozza akkor mehetsz ismerkedni bátran.
Remélem segítettem valamennyit :)
17/f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!