Miért van az, hogy a lányok egyfajta ösztönös, fura séma mentén működnek?

Sokat tanulmányoztam az emberi pszichét, az állati ösztönöket, szaporodást, vonzalmat stb. Aztán gyakorlatban is kipróbáltam és tényleg fura mód minden lány, akinél voltak sikereim (csók, tipi-tapi, petting stb), azoknál azért ovlt sikerem, mert sikeresen játszottam le, hogy alfahím vagyok, még, ha valójában belül én még mindig az a kedves, kicsit félénk, visszahúzód, érző szívű gyerek is voltam, de legalább a randi erejéig sikeresen mutattam, hogy megfelelő tenyészhím vagyok, persze volt lány, akinél nem sikerült elérnem a látszatom lelepleződött, sajnos kicsit túlzásba vittem, hogy eltúlóztam a barátnőim számát és gondolom látta, hogy hazudok a nonverbális jeleimből, plusz neki én ronda voltam külsőre, hiába is próbáltam pozitív lenni, de a legtöbb lánynál tényleg működik a dolog, bizony ronda srácként is lehet smárolni szép lánnyal is, az más kérdés, hogy egy kapcsolat erejéig nemt udnám játszanai az alfahímet, de jó színjáték esetén már első randin lehet csókolni a lányt és ne fog ellenkezni, ha jó a színjáték. Magamról röviden annyit, hogy olyan ronda vagyok, hogy még a tesómék is megmondták, hogy csoda lesz, ha valaha egy lány is szóba áll velem valaha. Egyetlen erényem az átlagnál magasabb intelligenciám.