Lehet-e valaha barátnőm ilyen jellemzőkkel?

Változtatni mindig lehet. És kell is.

Az ember nem szülteik tökéletesnek, és élete folyamán sokszor változik.

Ami magamban zavar, hogy nem vagyok szociálisan kellően érzékeny és fele olyan művelt sem vagyok mint amilyen szeretnék lenni. De ezek ellen próbálok tenni, próbálok jobb ember lenni, mint ami vagyok. Vállalok olykor önkéntes munkákat, hogy fejlődjön a szociális érzékenységem, és szabadidőmben pedig olvasok, hogy több szemszögből láthassam a világot.

Az igaz, hogy ezeket a változtatásokat magamért és nem párkeresési esélyek növelésére használom, de ha nem vagy magaddal elégedett akkor változtass. Kezdheted kis lépésekkel is.

Tinikoromhoz képest rengeteget fejlődtem és ez nemcsak magamnak, de barátaimnak és főleg egykori kedveseimnek az érdeme is. Fiatal koromban tipikus otthonülős, kisegér voltam, aki ki se dugta az orrát a szobájából. Az egész napom ábrándozással ment el és babázással. Régen dinamittal sem lehetett otthonról kirobbantani. Lehet én is egy facebook tiniként végzem... de elkezdett zavarni, hogy bennem nincs semmi különleges. Semmi amire büszke lehetnék, ami kiemelne a tömegből. (bár régen a kövérségem kiemelt a tömegből :D )

Akkor lehatároztam, hogy ezen változtatok. Kezdtem az olvasással. Ifjúsági regényeket olvastam kezdetben... a végén már az otthoni könyvtárat is kivégeztem.

Aztán rájöttem, hogy nekem megy a kosár. Így lekezdtem kosarazni. És onnantól a sport része is működött az életemnek.

Ha valami nem tetszik magadban akkor változz. Ha az élet citromot adott csinálj belőle limonádét. Úgy soha semerre nem fogsz, haladni ha csak elvagy mint a befőtt.

Ha más életet akarsz akkor lépj egy más élet felé. Építsd fel újra a karaktered és légy egy új ember, egy jobb ember. Amilyen szeretnél.

Depressziós és önbizalomhiányos vagy.

Szerinted az összes pszichológus hülye. Akkor mégis honnan várod a megoldást? Ráadásul itt is látszik, hogy nagyon önfejű és makacs vagy. Nem is akarsz te változtatni, jól megvagy a megszokott kis életeddel, csak gondoltad, hogy siránkozol itt egyet.

Én is úgy gondolom, hogy nem vagyok egy húúú de nagy főnyeremény, csak az a különbség, hogy nálam már van diagnózis és járni fogok kezelésre, hogy megváltozzon ez a negatív önkép, mert tarthatatlan a helyzetem.

Tőlem ilyent soha nem kérdezett a pszichológusom. Miért nem próbálsz másikhoz elmenni?

A bódító gyógyszer pedig csak ideig-óráig megoldás... Boldog nem leszel tőle...