Mi az a belső/külső tulajdonság, ami miatt esélytelenné válik nálad valaki azonnal?

Ronda, és papucs lelkü.

L

Belső: Ha cigizik, nem tud elmondani egy mondatot úgy, hogy ne használna valami trágár szót, bunkó, általánosít és nem képes felfogni, hogy mindenki más, önző. Most hirtelen ennyi jutott eszembe.

Külső: Ha nem tisztálkodik, nem figyel oda magára. Most olyat nem fogok írni, hogy pl.: göndör haj (ami nem taszít, csak írtam egy példát), mert mindenkinek más az ízlése, mindenkinek más tetszik és mivel én az összképet nézem nem tudok így kifejezetten kiemelni dolgokat.

Külső: rossz állapotban lévő, elhanyagolt fogazat, ápolatlan külső úgy általában, illetve a "trendi" megjelenést is utálom, fő az egyszerűség és férfiasság.

Belső: műveletlenség, intelligencia hiánya (érzelmi is fontos), hazug természet, megbízhatatlanság, nem családközpontú életfelfogás, önzetlenség hiánya, cigizés/komoly alkoholizálás (napi több üveg sör is ide sorolódik), rossz humor, önirónia hiánya stb.

Persze a legeslegfontosabb a közös életcél és nagyon hasonló természet, gondolkodás, ezek nélkül nekem nem megy.

A tetovált/rajzolt szemöldök, meg úgy általában a tipikusan plázacicás, mű dolgok nálam is kiverik a biztosítékot.

Az önállótlan, gyámoltalan, önállóan életképtelen kis p1csáktól is messzire menekülök. Képtelen lennék egy olyan nőt partnerként tisztelni, aki ahhoz is gyáva, hogy önállóan útbaigazítást kérjen az utcán. Az ilyen kis cukorbabákkal szerintem rémálom együtt lenni, nincs is jobb, mint elmenni nyaralni, amit ő megszervezni béna, eldönteni nem tudja, mit szeretne, de semmi sem elég jó neki: sátorozni nem, mert ő csak ágyban alszik, vízbe ne menjünk, mert ő fél a víztől, amit a pasinak 100%-ban meg kell érteni - mint ahogy azt is, hogy ő ugyan nem unatkozik egyedül a parton. Ugyanez igaz a hegyekre is, mert a magasban fél, a kullancsoktól is, meg amúgy is megfájdul a lába, ha ötven métert gyalog kell megtennie. A wellness nyaralás persze már jó lenne, de arra meg nincsen pénze, meg amúgy is tök mindegy, mert akárhová viszed, pisilnie kell, fáj a lába, fáj a feje, fáj a hasa a kajától.

Az elkényeztetett, önző, egoista bálkirálynő viselkedés szintén kiborít. Viszketek az ilyen nőktől, csak azt várják, hogy körülrajongják őket, de cserébe nem nyújtanak semmit. Gyakorlatilag részükről az a kegy, hogy leereszkednek a pasihoz. A szép az, hogy mindig találnak is maguknak egy pincsikutyát, és teljesen mindegy, hogy szépek e, okosak e, mindig van egy kellően alacsony önbizalmú birka. Ők szoktak a szexszel is "húzd meg-ereszd meg"-et játszani, mert ha neki nincs kedve, akkor a pasijának sem szabad, hogy legyen, mert különben egy önző szexista paraszt (ha neki viszket a puncija, akkor persze országos botrány az elutasítás). Ha neki rossz kedve van, akkor a pasinak kötelessége birka türelemmel rendelkezni, és egész végig őt vigasztalni, de persze fordítva már ez sem játszik, mert egy férfi ne rinyáljon. Orális szex? Mit képzelsz te magadról? Azt csakis a k**ák csinálják!

Ami iszonyatosan irritál még az az önsajnáltató, önérzetes rinyálás. Ha a találkozáskor megkérdezed, mi újság, azonnal jön a panaszkodás az igazságtalanul szemét főnökre, a vaskalapos szülőkre, a szemét expasira, az önző barátnőkre. Kilométerekről látszik rajta, hogy minden történés az ő hibája, és ahelyett, hogy ezt belátná és változtatna, hangosan és erőszakosan bizonygatja az áldozati szerepét. Ha azt mondom nekik, hogy csakis rajtuk múlik, hogy változtatnak e rajta, akkor ők ezt úgy veszik, hogy még rugdosom is őket. Ha tanácsot adok, csak azon munkálkodnak, hogy engem, mint válaszadót támadhassanak, ahelyett, hogy megpróbálnák hasznosítani a hallottakat. Minden egyes energiájukat arra b**ák el, hogy bebizonyítsák a világnak, hogy a nyomoruk nem az ő hibájuk, és ha azt mondom nekik, ha nyomorban élsz és nem vagy boldog, akkor teljesen mindegy, kinek a hibája, egyedül a te érdeked és feladatod változtatni rajta, akkor egyszerűen olyan, mintha kínaiul beszélnék. Azonnal sértésnek veszik és ellentámadásba lendülnek, és már jönnek is a "te könnyen beszélsz" szintű idióta közhelyek, és az egész beszélgetésből csak egy dolog marad meg: nem elég, hogy ennyi baja van, még én is sértegetem, mikor fogalmam sincs, milyen ez neki. Ezek az emberek egy dologra jók: a negatív kisugárzásukkal frankón le tudják rántani az embert maguk mellé...

Az eddigiek általában nem kizáró okok voltak, csak érdektelenséget kiváltó, irritáló tényezők, amik sokszor közelebbi megismerés után ellensúlyozhatók. Ami viszont 100%-ban kizáró ok nálam, az a rosszindulat és kicsinyesség. Az ilyen emberekkel szóba állni sem vagyok hajlandó. Ezek a pletykás, intrikákat szító, a mások életébe belekontárkodó, hazudozó, kétszínű gonosz kígyók. Elég a szemükbe nézni, hogy az ember meglássa a zűrzavart, a fortyogó indulatokat, amiket a világon akarnak levezetni. A hátam is borsózik tőlük, nem is vesztegetek több szót rájuk...

Külsőre nem tetszik és kész, nem tudom leírni ezernyi külső tulajdonsága lehet, amiért nem kell.

Ha külsőre meg okés de belsőre olyan mint aki a fellegekben él, na az sem kell.