Sokan miért fogják fel ennyire negatívan az elutasításokat?

Én csak akkor szoktam elkeseredni ha a kiszemelt lány tényleg tetszett.

17/F

"hogy jobbat érdemlek nála"

Nézd, ezt így most kívülről lehet tárgyilagosan mondani, de amikor ott vagy benne, akkor úgyis az jön elő, hogy "nem tetszem annak, aki nekem igen."

Plussz ott van még az a számtalanszor elírt tény, hogy a lányok ilyen helyzetben egyszerűen nem normálisak manapság-legalábbis egy nagyon komoly részük!!

Ha valaki nem jön be nekik, azt nem úgy veszik, hogy: "De jó érzés, hogy tetszem neki, sajnálom, hogy nem az esetem!" ; hanem úgy, hogy: "Mit képzel magáról ez a ..., hogy majd én szóba állok vele?!"

"Ha megalázott csak nevetni kell rajta, hogy az iq-ja a 20-t sem éri el. Előbb utúbb úgyis az ilyenek fognak nagyot szívni."

Nos, erre csak azt tudom mondani, hogy akik ezt tették velem, azok azóta már összejöttek valakivel és boldog kapcsolatban élnek, én pedig még mindig egyedül vagyok.

Az önértékelési problémáknak nincs racionális alapja, ez egy félresiklott érzelem, amit nem tud kezelni az illető. Egy bizonytalan ember számára az elutasítás egy bizonyíték arra, hogy ő nem elég jó. Ezzel ő nem hajlandó szembenézni, ezért a rossz érzését kivetíti arra, aki - szerinte - ezt okozta, így aztán az őt elutasító nő mindig egy büdös, felszínes k**va, akinek csak a pénzes/jóképű/bunkó pasik kellenek.

Mint mondtam, ez természetesen nem logikus működés. Egy kisgyerek gondolkodásából kell kiindulni, aki a saját kis világában létezik. Az már más kérdés, hogy sokan huszonéves korukra is ebben rekednek, ez sajnálatos.

"Nos, erre csak azt tudom mondani, hogy akik ezt tették velem, azok azóta már összejöttek valakivel és boldog kapcsolatban élnek, én pedig még mindig egyedül vagyok."

Én ezzel kapcsolatban azt figyeltem meg, hogy ezeknek az embereknek általában közel sem olyan boldog az élete, mint amilyennek kinéz. Hidd el, az ilyen magatartást mindig visszakapják az élettől, ezt tapasztalatból mondom.

Az ember boldogsága eleve nem abból áll, hogy van e pasija/csaja, vagy sem. Egy boldog ember egyedül is teljes értékű egyéniség, nem szorul arra, hogy egy párkapcsolattal igazolja önmagát.