Ő és én egész más világ lennénk? Össze tudnánk hangolódni?

Egy héttel ezelőtt, egy bizonyos sport-tevékenység közben megismerkedtem egy lánnyal, akivel egy viszonylag rövid, de kellemes beszélgetés után megbeszéltük, hogy majd együtt is sportolhatunk(hogy milyen sport, az teljesen lényegtelen)

Nem kértem el egyből a telefonszámát, de Face-en bejelöltem, ráírtam, azóta majdnem minden nap beszélgetünk.

Nem akartam túlságosan nyomulni, csak diszkréten ismerkedni, viszont a telefonszámát elkértem, de nem küldte át. Amikor rákérdeztem, hogy esetleg korai volt-e, azt mondta egyáltalán nem, de akkor sem küldte át.

Van, amikor szinte költőien, hosszasan ír a lemenő nap fényéről, a természet szépségeiről, de mintha el sem olvasta volna az üzenetem, szinte nem is reagál az adott témára. Máskor meg azt írja, hogy mennyire melengetik a szívét a kedves szavaim, pedig szinte semmi udvarlás nem volt benne, meg izgatottan várja a levelem, pedig van, hogy látta, de csak másnap ír vissza. Csak nekem furcsa ez a viselkedés? Olyan, mintha teljesen elbeszélnénk egymás mellett.