Hogy tudnék leszólítani az utcán úgy lányt, hogy ne legyek tolakodó?

Hát, ha van benned elég bátorság, és fel tudod vállalni egy esetleges durva elutasításnak a kockázatát, akkor megpróbálhatod este, végülis veszíteni nem veszíthetsz semmit. Olyan ez, mint egy szerencsejáték, csak nem kerül pénzbe.

Egy kicsit még rám is van ilyen hatássa a sötétnek, mondjuk későn éjjel azért már nem mászkálok odakint. Ha adódna is egy ilyen helyzet, akkor meg arra gondolok, hogy a sötétben már valószínűleg megy, siet haza az illető lány, nő. Azt mondjuk tényleg nem lehet tudni, hogy nincsen-e benne ital, amitől esetleg ő is nyitottabb lehetne erre a dologra.

A nappali nyüzsgést azt én sem bírom, de persze nem ezzel van a fő bajom, hanem a bátorságnak, önbizalomnak a hiányával.

Néha mi is azt kívánjuk, hogy a pasik legyenek kicsit merészebbek. Női oldalról -csak megnyugtatásképpen- rengetegszer alig várjuk, hogy az az adott pasi leszólítson. Velem is sokszor volt már ilyen szitu. Pont egy hete kb. metrón ültem, és épp megállt egy megállóban, és kint egy srác felszállásra várt, és meglátott még a mozgó metróban ülve. Összenéztünk pár mp-re, aztán én elkaptam a tekintetem. Láttam hogy direkt odasétál ehhez a kocsihoz, amiben én ültem és felszállt. Pont velem szemben ült le. Nem néztem rá, de láttam hogy folyamatosan engem néz. Nem azért nem viszonoztam a pillantását, mert nem jött be, hanem mert éreztem, hogy már így is totál el vagyok pirulva. :D Rettentő zavarban voltam, mert igazán helyes srác volt. Aztán ő felállt, hogy leszálljon a metróról, és még utólag visszanézett, akkor ránéztem és elmosolyodtam, de arra már nem reagált.

Ilyenkor mindig az jár bennem, hogy húú milyen izgi lenne pl. ha elővenne egy papírfecnit és ráírná a számát és a kezembe adná, mielőtt leszáll. Én tuti felhívnám, ez már elég nagy lépés ahhoz, hogy a következőt én tegyem magam. Vagy ráírná a facebook nevét (mondjuk nekem nincs fb-om, de más lányoknál bejöhet). Mondjuk biztos van olyan csaj is, akinek ez nem tetszene, mert hát "jaj persze még én keressem". Náluk lehet inkább a rögtön személyes kapcsolatteremtés jönne be.

Szóval szerintem próbálkozzatok nyugodtan, mert sok helyzetben lenne esély.

Amitől inkább félni lehet szerintem, hogy mi van ha már foglalt a csaj/pasi és te nagyban bámulod. EZ az egyetlen veszélye a dolognak. A visszautasítástól meg nem kell annyira félni. :)

Van még sok ilyen érdekes sztorim, de nem akarok kisregényt írni, már így is hosszúra sikeredett!

Sok szerencsét neked! :)

Jólesett ez a biztatás a lány hozzászólótól!

Hát, az eddigiekből kifolyólag azt tudom mondani, hogy nagyon nagy kár, hogy nem látják az emberek egymásnak a gondolatait! Ez talán a legnagyobb baj szerintem. Mennyivel könnyebb lenne, hogyha előre tudnánk, hogy a kiszemelt hogyan reagálna, tehát hogy érdemes-e hozzá odamenni, vagy pedig nem. Arra meg persze hiába várok, hogy engem szólítson meg valaki ismerkedési szándékkal.

Amiket a 15-ös és 17-es írt, azokkal én is tisztában vagyok, meg szerintem a kérdező is. Sőt, pontosan ez az ördögi kör benne! Tudjuk nagyon jól, hogy milyen világban élünk, de mivel nincsen bátorságunk, nem is merjük mindezt megtenni. Tehát ésszerű az érvelés, de ha mindenki így gondolkozna, akkor soha senki sem merne megszólítani senkit. Akik bátrak, azok kockáztatnak.

Az egésznek pedig az az oka, hogy akik ilyen dolgokkal próbálkoznak, azok nagy valószínűség szerint kényszerhelyzetben vannak, nincsen hol ismerkedniük, nincsen társaságuk. Én legalábbis így vagyok vele! Erre szerintem nem nehéz rájönni. Tehát ha valaki egy normális tisztelettudó szöveggel odamegy egy lányhoz, nőhöz, akkor ők mindig gondoljanak arra, hogy bizonyára nem szórakozásból teszi mindezt, hanem azért, mert nincsen más lehetősége. De persze mindez történhet akkor is, ha valakinek van más lehetősége, csak éppen a kiszemelt annyira jól néz ki, hogy megpróbálkozik odamenni hozzá. Ezek a dolgok össze is keverednek, nyilván én is olyanokhoz mennék oda, ha meg merném tenni, akiknek valami megfog a kinézetében.