Miért olyan nehéz normális pasit találni?

okos bagoly, örülök mert jobban meg tudtam veled értetni mi a problémám.

Én nem nevezném ítéletnek azt, amit más nőkről mondtam hanem tényszerűségek. Lehet irigység is, én igazságtalanságnak érzem.

Valamelyik kommentelő csúnya szavakkal illetett nem e hisztis p. vagyok, nos én viszont nem illettem ilyen szóval némely típusú nőket akikről beszéltem pedig ők azok. Úgyhogy aki azt írja hogy biztos azért nehéz nekem mert én is közéjük tartozom az téved, meglepődnének mennyi elviselhetetlen nőismerősömnek van kapcsolata. Barátnőim között akik rendesek, kedvesek, korrektek, hozzám hasonlóan nehezen boldogulnak.

Ahogy beszélek róluk, én főként bosszúságnak, dühnek élem meg, hogy én pont hogy próbálok minden olyan hibát kiküszöbölni ami a pasikat általában idegesíti a nőkben (pl. magát ''fikázza'' pasi előtt hogy önigazolást nyerjen, apróságokon hisztizik és pasin vezeti le, hívogatja percenként hülyeségek miatt, fárasztja két ruha közül melyik lenne jobb nem e kövéríti és akkor sem azt veszi fel amit pasi mondott, stb ....).

Ezzel szemben azt látom csalódottan és elkeseredve, hogy egyes nők a környezetemben nemhogy halmozzák ezeket a tulajdonságokat hanem még rá is tesznek mégis van pasijuk aki elviseli ezeket, ilyenekről gondolnám hogy széles körben kerülik őket a pasik.

Volt olyan haverom, gyerekkorom óta ismerem, mindig azt mondogatta hogy mennyire utálja az ordibáló hisztis p.-at és szerinte az ilyeneknek nem lesz senkije és hogy egy nő legyen rendes és kedves. Ez azért hatással volt rám, és mindig igyekeztem ne kelljen felemelnem a hangomat bármi van hanem ésszerűen megoldani.

Ahogy megismertem más embereket észrevettem hogy nem mindenkinél van így, pont nem azokat az értékeket keresik amik hagyományosan egy nőben benne kell hogy legyenek, hogy megbízható, kedves, odafigyel másokra oda adó.. Hanem ellenkezőleg, mintha egyes pasik pont az olyan nőket keresnék aki erőszakos, ordibálós, hisztis, agresszív, uralkodó, aztán csodálkoznak azon mennyire nehéz egy olyannal együtt élni és nem lehet megfelelni nekik. Majd panaszkodnak mennyire elegük van a nőkből meg hogy mind egyformák, mert mind azt kérdezgeti mire gondolsz most meg hasonlók meg miért nem ezt csinálod, miért nem azt.

Hozzá tenném, hogy attól még hogy nem vagyok veszekedős nem engedem hogy bárki kihasználjon, aki mégis annak megmutatom merre van az ajtó mindenféle csapkodás, kiabálás meg egyebek nélkül, ezeket mindig is feleslegesnek tartottam.

Összevetve, többek közt ezek a dolgok vezettek ide, hogy én mindig igyekeztem én magam is normális, korrekt ember legyek, ne hasonlítsak azokra a nőkre akiket pasik szidnak, mégis úgy veszem észre ezekkel vannak együtt.

Más barátnőim meg akik rendesek, kedvesek, szépek, azokat szinte mindenki próbálja kihasználni. Nekem is meg kellett tanulnom hogy nem elég kedvesnek és rendesnek lenni, hanem észnél is kell lenni kinek segít az ember, legyen az ismerős, barát, párkapcsolat.

Az hogy feleslegesen irkálok ide? Ha akad akár legalább pár, kevés, 1-2 értelmes intelligens, nálam tájékozottabb ember aki megválaszolja a kérdéseimet a témában, aki objektívabb, már megérte és nyugodtabb leszek, lazább és talán dühöt sem érzek számomra elviselhetetlen unszimpi nőtársaimmal szemben.

24. válaszoló, azt én is észrevettem hogy a legjóképűbb pasik általában el vannak szállva maguktól és főleg magukat szeretik. Az hogy lehet hogy kifejezetten szép, csinos, nők között több normálist ismerek aki rendes? A szép nők akik szintén tetszenek a pasiknak miért nem hiszik hogy ''övék a világ''? Mert a fordítottját nőben akit te pasiban jellemeztél nem is szép nők között láttam, hanem pont hogy inkább érdekes arcú vagy átlagos nők között, szépségkirálynőnek képzelték magukat, mások is nyaliztak nekik amit el is hittek magukról, rakták ki a rengeteg fotót magukról fennhéjázó fejeket vágva és persze nekik a legjobb pasik kellettek, válogattak még jóképűnek mondott pasik közt (pl. túl jófiús, mint aki megteheti hogy válogat).

Hogy lehet hogy az igazán szép nők nem szoktak beképzeltek lenni?

Másik, azért nem minden jóképű pasi beképzelt, láttam már olyat hogy valakinek a férje szintén normális, jófej, értelmes és emellett helyes, jóképű, kellemes megjelenésű és boldogak az amúgy átlagosan szép feleségével.

26-os, nem ismerem annyira közelről a nőismerősöm férjét és igazából nem látok bele az ő munkájába hogy mennyire kell ''nyallingernek'' lennie vagy simulékonynak. Csak már olyan rossz volt többedszerre hallgatni nőismerősm ömlengését a tökéletes szuper férjéről ....

Nyilván sokan annyit látnak egy pár kapcsolatából amennyit külső szemmel megláthatnak, nekem úgy tűnt teljesen boldogok. Az hogy milyennek kell lennie a férjének a munkában az külön dolog, mint az milyen a feleségével.

Mindenesetre megnyugtató amiket írtál jobban érzem magam.

27.: Nagyon sajnálom ami veled történt, nem valószínű hogy a te hibád, sajnos az emberek (legyenek akár iskolázottak) egy része hajlamos meghülyülni és olyanokat csinálni amikről nem tudja hogy nem kéne. Házas emberekkel is előfordul (legyen nő, vagy férfi) hogy két-három gyerek, házasság, aztán kitalálja ő élni akar, ott hagy mindent, szórakozik, keres maga mellé más párt, stb .... Az ilyen emberek hiányt éreznek maguknak hogy valamit nem tettek meg az életükben vagy valami vágyuknak nem teljesült vagy beleuntak a hétköznapi életbe. Nem mintha védeném őket, próbálom őket is megérteni pedig nem helyeslem amit tesznek.

Sokan amúgy csak azért házasodnak és vállalnak gyereket hogy megfeleljenek másoknak, ne érezzék úgy lemaradtak, mert mit szólnak ismerősök, rokonok, barátok, meg hogy a nem tudom kinek már van férje és gyereke ő meg nem tart sehol .... (Én nem érzem így, nem azért akarnék bárkihez is hozzá menni mert a környezetemben mindenki más is megtette).

Annak örülj 27-es, nézd a jó oldalát hogy ez még időben kiderült, a 1,5 év nem is olyan hosszú mintha 2-3 vagy 5-6 év múlva játszotta volna el ugyanezt, és hogy főleg nem akkor tette ezt veled mikor már házasok vagyok és van 1-2 gyereketek.

Biztos vagyok benne vannak más érettebb gondolkodású nők akik komolyan gondolják az elkötelezettséget és nem akarnak szórakozni vágyó, cserfes tinik maradni.

Köszönöm azoknak (pl. 29, 26-os) akik érdemben hozzá tudtak szólni.

30-as: selejtek azokat hívom akiket kérdésemben felsoroltam, az agresszív bunkó pasikat és azokat akikben semmi férfias nincs tehát nyámnyilák.

Kedves 30-as, a lányok szüzességével kapcsolatban írtam a 13.-ik bejegyzésben, olvasd majd el.

Ez meg általánosítás hogy minden nő vagy a kockás kigyúrt vagy a gazdag pasikat keresi. Én konkrétan nem.

Nem elhanyagolható szempont persze ha valaki oda figyel magára, sportol vagy mozog valamit, nincs elhízva, az igényesség.

Az anyagiakat tekintve pedig nyilván ne legyen templomi egér az illető de dúsgazdagnak se kell lennie, ebből is jó a középút.

Ezen kívül szerettem már olyan férfit aki nem kifejezetten volt ideál vagy szépfiú viszont okos volt és magabiztos, férfias. De sokan pasik ezt se tudják produkálni és inkább nyavalyognak hogy biztos a külsejük miatt nem kellenek vagy mert nincs pénzük de bezzeg a kigyúrt szépfiúkra buknak.

Ismerek egy srácot, nem nézne ki rosszul, ki tudna hozni magából többet de nem csinál semmit, mondtuk sportoljon, hordjon jobb göncöket meg ilyenek de arra hivatkozik mindig hogy úgyse kell a csajoknak és azoknak úgyis a szép fiúk kellenek (amúgy a stílusával van főleg baj hogy bunkó, nem ért a nőkhöz de ezt sose látná be).

A környezetemben vannak pasik akik szintén nem ideálok vagy pont hogy semmilyenek de olyan is aki egész jól néz ki, mégse tudnám elképzelni velük magam, nem vonzanak. Inkább haverok vagy ismerősök, én többet is akarok valaki iránt érezni mint azt hogy csak jól kijövünk.

Egyik barátnőm összejött egy sráccal régebben, szintén nem volt férfias és nem is helyes olyan átlagos mindenben ezen kívül túl magába gubózó. Az elején bele volt zúgva mert a srác érdeklődött utána és jól jött neki a sok csalódás után aztán rá pár évre jött rá barátnőm (mikor oszlottak el rózsaszín felhők) milyen jellemtelen, unalmas alak most meg mást keres a háta mögött helyette.

A vak szerelem úgy, hogy nem ismerjük a másikat vagy nem felel meg nagyjából sem az elvárásainknak az csak arra vezet hogy az ember egy ideig nem veszi észre milyen a másik mert jajj de nagy a lámúr aztán rájön fokozatosan hogy neki más kell, ennél jobb, neki több járna.