Hogyan tudnék teljes életet élni, hogyan tudnék boldog lenni lányok nélkül, ha nekem a magány a sorsom a genetikai adottságaim miatt?

Igen, már rájöhetettek, hogy ronda vagyok, egy újabb genetikai selejt, aki alányok szemében csak egy undorító, érzés nélküli báb, akit ők kedvükre bánthatnak, csúfolhatnak. Rengetegszer megkaptam már, hogy ronda vagyok, úgy beszéltek velem, mintha egy undorító kis férek lennék. Megutáltam a lányokat, érthető mód és már tarto is tőlük, nem is tarotk egy lánnyal sem kapcsolato, kegyetlenek és csak a helyes fiúkkal jópofinak úgyis. A problémám, hogy depressziós vagyok, halálfélelmeim is vannak és értelmetlennek tartom így az életem, minden egy nap kimegyek az utcára, a városba és szerelmes párokat meg szebbnél szebb ányoakt látok, de eszembe jtu, hogy milyen kegyetlenk velem és ráeszmélek nekem ezeknél semmi esélyem, a mgány a sorsom. Annyira fáj, hogy csúnyának tartank és nem akarnak tőlem semmit, legalább haverkodnának velem, nem éreztetnék, hogy egy féreg vagyo, semmi tiszteletet nem mutatnka felém, még egy kutytá is többre tartanak tőlem és kedvesebbek ahhoz is. Fáj, hogy mindig is egy rendes barátnőre vágytam, sajnos érzelme,s szeretgetős fiú lennék, de persze ezt is titkolom, hisz ez gyengeség és hát a külsőm miatt úgysem kíváncsi egy lány sem rám, talán jobb, hogy nem tudják, még ezzel is bántanának, hogy milyen szánalmas vagyok. Lényegében rájöttem a csajozás titkára, helyesnek és kell lenni és a lányok szeretnek téged.