(25 éven felüliek! ) Veletek is előfordul, hogy féltékenyek vagytok a párotok múltjára?

Pár évvel ezelőtt volt egy párom. Bíztam benne, nem voltam féltékeny. Remekül is mentek a dolgok, míg az egyik "barátnőm" meg nem irigyelte a kapcsolatunkat. Tipikus az a fajta nő, akinek ha a pasinak nincs nője, akkor nem igazán érdekli, de amint észre veszi, hogy az illető jár valakivel, egyből felvillan benne a gondolat: "Ha neki ennyire jó, akkor biztos nekem is jó lenne..." Pedig a csaj idősebb nálam, 30 feletti. Sokat ügyködött azon, hogy szétrombolja a kapcsolatunkat, mindaddig, míg a barátom meg nem fenyegette, hogy meg lesz pofozva, ha nem áll le. Sok kellemetlen percünk volt miatta.

Egy másik "ismerősöm", ő mindig mikor az exének új barátnője van, szándékosan keresi, hívja, írogat neki, eljátssza, a "ugye mi jó barátok vagyunk?" figurát. A csajokat is felkereste azzal a dumával, hogy ne akarják megakadályozni az ő barátságukat. Kérdésemre, hogy miért csinálja ezt, azt válaszolta, hogy nem kell neki a pasi, csak be akarja bizonyítani, hogy ő még mindig fontos, és ő a NŐ a pasi életében. Az új barátnők persze általában mindig besokalltak, és leléptek, és az az idióta ex még neki panaszkodta el, hogy milyen hisztis nőkkel hozta őt össze a sors. Nem látta át az intrikát.

Mostani kapcsolatomban nem arról van szó, hogy nem bízom, csak egyszerűen olykor attól rettegek, hogy egy ilyennel fog összehozni a sors, és mivel egy családi tragédia miatt érzelmileg labilis és gyenge vagyok, félek képtelen lennék (nem lenne erőm) végigcsinálni egy ilyen műsort. Ebből kifolyólag mikor felbukkan valaki, pánikba esem.

Ettől én most nem vagyok érzelmileg felnőtt?

Elméletileg tisztában vagyok vele, hogy helytelen az aggodalmam, de abban a pillanatban és a következő pár percben, mikor szóba kerül ilyesmi, szorongás fog el. Érdekes módon másokra nem vagyok "féltékeny". Ha társaságban vagyunk, nem érzem azt a tipikus féltékenységet, amiről több helyen is olvastam, hogy a hölgy azt lesi, hogy ki hogy néz, mosolyog a párjára, és miért mosolyog, mit akar, biztos fel akarja szedni... bla bla... ilyesmi nincs bennem.

u.i.: Szóval valójában nem is féltékeny vagyok, hanem pánikba esek, hogy a volt barátnők, régi kapcsolatok azért bukkannak fel, hogy keresztbe tegyenek.

Bután hangzik, de mikor felbukkan egy régi kapcsolata, egy hang bentről mintha azt kiáltaná: "Neee, neeee! Kérlek most neeee, ezt neee! Most ehhez nincs erőm." Ha jobban belegondolok, inkább a féltékenység érzésétől félek. Iszonyatos iramban húzom fel a falakat.

Volt már olyan is, hogy nem veszekedtünk, de azt mondtam, és akkor úgy is gondoltam, hogy én inkább elmegyek szépen csendben, de én ezt nem akarom.

Most lehet fikázni... :)