Lehet, azért nincs sikerem a jó nőknél, mert 165 cm és 48 kg vagyok?

Semmit nem tudtok csak siránkozni és a genetikára fogni az egészet és otthon ülni a s*ggeteken csodára várva hogy valaki így is elfogad. Higgyétek el hogy ez nem így van!

És hogyan változtatna ezen? Vegyen egy középkori nyújtógépet a közeli kínkamra-múzeumból és nyújtsa meg magát?

Hát nem tudom. A kigyúrt törpe olyan mint a céltábla. Mindenki tudja, hogy baja van magával és ezellen mindenáron tenni akar ezért a többség rajta fog gyakorolni. Ismertem ilyen embert - az ált. sulis tesnitanár. A kollégái mindig szivatták, mi már hatodikas korunkban lenézhettünk rá kis túlzással (mármint mi a tornasor eleje) volt egy nagy botja mindig azzal hadonászott (a bot magasabb volt mint ő) és gyaús volt nála a Napóleon-szindróma. "NEM VAGYOK KICSI" - ezt csak egyszer halottuk, de nagyon megmaradt, mert tiztára hőzöngött.

Én 180cm magassággal sem kellek egy csajnak sem! Ma nagyon nagyok lettek az igényeik a csajoknak!

Jól van.Akkor legalább ne sírjatok!

Had adjak egy kis ösztönzést a hozzám hasonló cipőben járó férfitársaimnak! 37éves vagyok és 163cm magas, a súlyom alig érinti az 50et,de nem ez a fontos,hanem az hogy immáron egy fél éve hogy hozzáfogtam egy intenzív tömegnövelő edzéshez,januárban voltam 45 kg tegnap mérlegeltem és a mérleg 50.5 kg-ot mutatott,nem nagy eredmény mondhatják egyesek, de ahhoz képest hogy mennyire vékony voltam nekem nagyon is üdítő teljesítmény hogy hétről hétre,hónapról hónapra,gyarapszik a sulyom!Javaslom minden embertársamnak, ne legyen rest gyúrni magán, megéri, önbizalom erősítő hatása van! Ja és az sem utolsó hogy a ismeretségi körömben lévő nők, mind gyakrabban tesznek rám dícsérő megjegyzéseket!Szóval uraim elő a sulyokat, hajrá és a lányok értékelni fognak!