Más is érezte már úgy, hogy neki nem lesznek normális barátjai és nem lesz egy rendes párja, szerelme?

Mostanában olyan sokszor érzem ezt, mert hát a középsuliban nincsen sok barátom, leginkább olyanok vannak csak, akikkel jól elbeszélgetek a szünetekben. De olyan igazi barátságok nincsenek. Bulizni sem nagyon járok, bár ezt nem is igazán hiányolom, mert a bulizás manapság nem arról szól, hogy táncolunk egész éjjel, és pihenésképpen leülünk egy kicsit beszélgetni, hanem hogy széthányjuk a fejünket.... De nagyon nem járok el sehová sem, a hétvégéimet itthon töltöm tanulással.

Aztán még barátom sem volt soha, mert bár nem vagyok a világ szépe, de azért olyan ronda sem vagyok. :D 1-2 "próbálkozó" már volt, de ha nincs meg a szerelem, azért nem fogok vele összejönni, hogy legyen valakim. :/

És most azért is várom a fősulit, mert akkor felkerülök egy nagyvárosba, és ahol majd azt tanulhatom, amit szeretek, és hogy lehet (remélem), hogy ott megismerkedek majd normális emberekkel, fiúkkal, lányokkal, lesz 1-2 normális barátom, meg talán majd a szerelem is megtalál... De mi van, ha nem? :O Mert a középsuliba is így jöttem, hogy itt majd lesznek, de hát... nem nagyon vannak.

Ajj, nem értem most magamat, úgyis úgy lesz, ahogy lennie kell, úgyhogy felesleges rajta kattognom, de mégsem tudok erről a témáról leszállni :(

Volt valaki hasonló helyzetben? Egyetemen, fősulin ti találtatok barátokat, szerelmet?

Előre is köszi!

16/L