Közületek akik 18-20 évesen tetováltak, hányan bántátok meg?

De hát csak nem veszed komolyan a "nem bántam meg" válaszokat?

Gondolj bele, mennyi őszinteség, önkritika és még sok minden más kell ahhoz, hogy elismerje valaki, hogy olyan hibát követett el, amit az eredeti helyzetre már soha többet nem tud visszaállítani.

Nem lehet azon sem csodálkozni, hogy maga is úgy gondolja, hiszen úgysem tud mit csinálni.

Esetleg egy saját magánál fontosabb embernek, mondjuk a gyerekének vallja be, ha jót akar neki.

A plasztikai sebészek tudnának mesélni róla.

14-es; senki nem kétli, hogy őszintén úgy érzed, hogy nem bántad meg!

DE az is teljesen természetes dolog, hogy az ember -tudat alatt- addig igazolja magát, amig már semmiképpen nem tagadhatja a valóságot. Ilyenek vagyunk.

Azt azért nem tagadhatod, hogy a tetoválás igazából egyrészt felszínes dolog, másrészt az egészséges bőrt rongálja, önrongáló.

A valódi érzelmek,igazi elkötelezettségek mélyebben vannak bennünk, mint a bőr felszíne és 2 dimenziója.

Valahogy mindig az emberbőrből készített lámpaernyők jutnak eszembe; a hideg ráz tőle.

Mi kellhet, hogy érjen egy embert, hogy ilyesmire hajlandó; és önként!