Miért szónak bele a szüleim?

#7

ezt te se gondolod komolyan, vagy trollkodsz.

[link]

nem, nem trollkodom.

az, hogy neked más a véleményed erről, az csak egy dolog, de attól még nem kell leszólni mást, mert máshogy látja a dolgokat.

Én nem tudom, egy tetoválatlan, ráncos, löttyedt bőrű ember mivel szebb, mint egy ugyanolyan ráncos öreg ember igényesen kitetoválva. Az öregség a legrosszabb érv a tetoválás ellen..

Ami a munkahelyet illeti, tényleg számít. Ne hidd, hogy vannak kifejezetten olyan munkahelyek, ahol "nem szólják meg" lehet, hogy egyszerűen azért nem vesznek fel, mert a a főnököd beszűkült és ítélkező és neki ez nem tetszik. Még akkor is, ha amúgy nem számítana, mert mondjuk senki nem lát munka közben. de ez is egy kedves magyar sajátosság. A legtöbb európai országban (különösen a nyugati, északi) már képesek átlátni az emberek, hogy a tetoválás és a szakértelem között nincsen semmi összefüggés. Én sem tetováltatnék addig, amíg itt dolgozom, az biztos.

Csak néhány gondolat : először is 21 éves vagy, és lány! A szüleid óvni szeretnének egy olyan döntéstől, ami örökre szól, és amit most nem tudsz megítélni helyesen. Gondolj bele: az életben semmi nem tart örökké...a tetoválás viszont igen! Gondolj arra hogy az a ruha amit tavaly nyáron megvettél mondjuk, mert divatosnak találtad, arra idén lehet hogy rá sem néznél! De pl ha hosszabb távban gondolkozunk, akkor most szakadtra röhögi magát minenki hogy 0 80-as években hogy néztek ki az emberek..akkor meg rohadt menőnek számított pl. a dauerolt haj..Szóvaal ezek mind-mind olyan dolgok amiket időről időre változtatunk, mert az élet maga ilyen...nem szabad örök érvényű dolgokról dönteni, főleg 21 évesen! Én már elmúltam pár éve 30, és csak azt tudom mondani neked, hogy 10 év alatt annyit fogsz változni, hogy azt most el sem hiszed. A barátnőim sorra járnak méreg drágán tetoválást halványítani, eltávolítattni...persze végleges eredményt nem garantálnak. Sőt maga sminktetoválás is mennyit változott, képzeld aki 10 éve megcsináltatta a szemöldökét, azt most hogy fest...szóval,inkább csináltass piercinget, vagy felszívódó kozmetikai tetoválást! hidd el, hogy nem fogod megbánni! A szüleid nem begyepesedettek, de szerintem ők is hasonlóan gondolkodnak, és csak meg akarnak óvni! És bár nagykorú vagy, a saját testeddel azt csinálsz amit akarsz...de hidd, el minden múlandó, főleg huszonévesen ezek átmeneti hóbortok..Hidd el 10 év múlva hálás lennél nekik hogy bele akartak szólni! Élj a mának, de a holnapra is gondolni kell:)) Egyébként érdekes hogy miért nem készül olyan statisztika olyan lányok körében, akik az elmúlt 10 évben tetoválást készítettek, és megbánták..nézz körül, hány lány mellén figyel ugráló delfin, bokájukon rózsaszál, vagy épp a fenekükön pillangó.Lehet hogy most nevetsz, de ezek egyszer nagyon menők tetkók voltak! Nincs kizárva hogy tiéd is vicc tárgyává válik úgy 10 év múlva!

Remélem segítettem :)

17. válaszoló

A tetkó nem csak egy kiválasztott minta lehet, egy előre legyártott katalógusból, mint az általad felhozott példák: a fenékpillangó, cicidelfin és társaik.

Aki így, divatból csináltat tetkót, az persze, hogy megbánja, mert számára az a minta átmeneti fellángolás.

A tetoválást az ember nem azért csináltat, mert menő, hanem az egy emlék bőr alatti festéklenyomata; egy életfelfogás képekben megjelenítve; valami, ami emlékeztet egy olyan dologra, amit nem akarsz még egyszer elkövetni.

Aki napocskát, csillagocskák, pillangót, random nonfiguratív sárkányt, kínai szecsuáni csirke feliratot, legrosszabb esetben aktuális szerelme nevét varratja magára, az nem érti a tetoválás művészetét és lényegét.

36 éves nő vagyok, 8 évvel ezelőtt volt egy balesetem. Elég csúnya, karamboloztunk. Velünk jöttek szembe 120-szal részeg fiatalok. A sofőr, egy nagyon kedves barátom (beceneve Kandúr, még titikorában ragadt rá) a helyszínen meghalt, engem úgy vágtak ki a kocsiból (legalábbis nekem ezt mondták, mivel eszméletlen voltam). A kórházban ébredtem, komolyabb bajom nem lett, egy darab bordám tört el mindössze plusz néhány karcolás és vágás volt rajtam.

Lelkileg rettenetesen megterhelt ez az egész, pszichológushoz küldtek, mert nem tudtam feldolgozni a történteket, Kandúr halálát meg aztán végképp nem, hiszen még szakközépiskolából ismertük egymást (soha, egyikünk sem akart semmit a másiktól, mielőtt valaki erre akarna célozgatni). Hetente egyszer, kicsit több, mint egy évig jártam a dilidokihoz, de tudtam, hogy valami még nem oké.

Elmentem tetoválást csináltatni Kandúr és a baleset emlékére, ez segített abban, hogy helyrejöjjek. És nem kiválasztottam egy mintát a katalógusból, hanem elmondtam a srácnak, hogy olyat szeretnék, amibe bele tudja foglalni a balesetet. Voltak elképzeléseim, de ő sokkal szebbek alkotott és ez az igazi: egy macska, ami egy aszfalton lévő keréknyomban ül.

Nem bántam meg!