Megbántátok a tetoválást?

26 éve van. Én előrelátó voltam amikor csináltattam, mert önmagamat jól ismerve szinte biztos voltam abban, hogy ha mindennap látnám, akkor tutira megunnám egy idő után. Lehet, hogy alig 1-2 év alatt is akár. Ezért szándékosan olyan helyre varrattam, ahol nem látom napi szinten, csak ritkán, tükörből.

Kb. nagyjából nekem is ezen a helyen van és a mérete is kb. ekkora, csak én pasi vagyok és férfias a motívum is rajtam.

[link]

Mivel ritkán látom, így még 26 év után is tudok örülni neki, amikor tükörből véletlenül észreveszem. :) A hétköznapokban meg a legtöbbször olyan érzés, mint ha nem is lenne, mivel nem látom, sokszor teljesen megfeledkezem róla. Nekem ez így pont jó, nálam ez a módszer tökéletesen bevált. Se eltávolíttatni nem akarom, se felturbózni. Nem bántam meg, hogy van. Szeretem.

Nem, egy percig sem. Minden mintámat átgondolom, milyen, hova, biztos-e úgy abban a formában... stb. Imádom őket. Igaz, nem is 16 évesen kezdtem varratni, hanem 40, azaz 2 éve. Bánom, hogy nem mertem előbb meglépni, mert mindig visszatartott, hogy mások mit... Most meg már pont lefosom, hogy mások mit...

42/N