Szerintem nem. Nekem pl anyám tiltotta, pedig ezzel kívülről meg lehetett volna támogatni az önbizalmamat, mert láttam, hogy a többieknek az osztályból milyen szép a bőre, nem full karikás a szemük, hogy le van alapozva, meg a szemceruza is tetszett, sose volt élettelen az arcuk, még fáradtan se; és akkor szerettem volna, ha anya vesz sminket nekem, egy szemceruza is elég lett volna, de nem vett, amikor lett volna pénzem, addigra meg már nem érdekelt, és lettek sokkal nagyobb próblémáim, és már nem erre költöttem. De nem alkoholra amúgy, hanem pl volt egy tanfolyam, meg sokat telefonáltam, tanácsadókat is hívtam, meg végre belefutottam olyan emberekbe is, akivel nagyon hasonlítunk, csak nem voltak mindig közelben, kéznél, meg még jártam ilyen kristályos lelkiteher oldásra is. Ja meg hallottam ilyet, pl anyám késleltetni akarta, hogy felnőjek, de nem is igen akarta, hogy megéljem a személyiségem; szóltam neki, hogy azt a nadrágot legalább már iskolába ne kelljen fölvennem, és akkor azt mondta, hogy azt direkt arra vette, és az egy nagyon jó nadrág; és ilyen bohócos nadrág volt, osztálytársam meg mondta, hogy őt anyukája nem engedné el olyan nadrágban, én meg mondtam, hogy örülj neki, engem meg kényszerít, hogy ebben járjak; és közben meg tökre irigyeltem a többieket, hogy nekik milyen szép farmergatyáik vannak, de anyát nem is érdekelte, hogy akkor elvitt volna egy boltba, hogy akkor mutassam meg, mi az, amit szívesen fölvennék, hordanék; szőrteleníteni is csak a 7. osztály utáni táborban engedett először, addig meg folyton kaptam a negatív megjegyzéseket, hiába könyörögtem, hogy szőrteleníthessek, meg pithair-nek hívtak és kiröhögtek néhányan. Szóval addigra ez már el volt késve. Ja meg 6. osztályig kellett könyörögni azért is, hogy lány létemre hosszú hajam lehessen, pedig azért már az óvodában könyörögtem. Meg van olyan is, hogy az anyuka valami nem tudom, talán a nárcisztikussághoz tartozik ez is, annak kapcsán hallottam egy műsorban, hogy az anyuka fél, hogy a lánya szebb lesz nála, és ezért ezt igyekszik minden eszközzel megakadályozni. Ja és a 7. utáni táborra is még csak a lábamat engedte szőrteleníteni, a hónaljamat még ugye nem, de már hogy a lábamon engedte, ez is óriási előrelépés volt. Szóval kinevelte belőlem a nőt, mert addigra ezek a sminkes cuccok engem már nem érdekeltek, mert már nagyon lelkibeteg voltam, és totál full lehúzta, aláásta az önbizalmamat, és ő "jó köntösben" teljesen rosszat csinált; abba burkolózva. Mert ilyeneket mondott, hogy erősebb lesz pl a szőr, de hát én rajtam volt, és látható volt, és engem zavart, ha megnől megint, akkor leszedem mégegyszer, az én problémám lett volna, nem az övé; meg pl még melltartót se akart venni nekem, mert azt mondta, hogy nekem még nem kell, és azért is beszóltak. Nálam kisebb ciciű osztálytársam beszólt, hogy "az a legundorítóbb, amikor nő valakinek a melle, és nem vesz föl melltartót". Szóval ilyen megjegyzést tett. Az első melltartómat 9.-es vagy 10.-es koromban kaphattam, úgy, hogy az idősebb szomszéd csaj leselejtezte a sajátjai közül, mert ő már vett másikat, és hátha nekem kell és pont jó. Ezt azért írtam le, mert nagyon tanulságos. Teljesen rossz, hogyha az ember úgy megy be valahová, hogy szégyenkezik; pedig annyira szegények sose voltunk, hogy ne engedhettük volna meg, hogy számomra is elfogadható , normális cuccokban járjak, meg ami másnak alap dolog volt; meg irigykedtem a többiekre, hogy de jó nekik, milyen szép sima a lábuk, meg nem karikás a szemük, mégha fáradtak se.