A kozepkorban hogyan szepitkeztek a lanyok, asszonyok?

Attól függ, hol, melyik kultúrában, de általánosan elmondható, hogy Európában és Kelet-zsiában egyaránt a fehér, hibátlan bőr volt az, amit szépnek tartottak. Európában ezért sokszor elég toxikus, pl ólom tartamlú cuccokat kentek magukra, illetve nem volt ritka a "köpölyözés" sem, pl piócák segítségével még fakóbbá tenni az arcbőrt.

A sápadtságot a magas státusszal azonosították (gazdag ember nem dolgozik a földeken, vagy ül kint a napon sokat). Ezen kívül ugye a sok betegség korszakában a tiszta, hibátlan bőr az egészséggel és a fertilitással is összefüggésbe hozható volt. A kereszténység elterjedésével ugye az sem meglepő, ha Szűz Mária lett az egyik szépségideál úgymond, de ez a trend a 15. század után is folytatódott.

A 16. században volt Velencében elterjedt egy ólom alapú bőrfehérítő, akkoriban Velence kb divatközpont volt, ez a mai alapozókhoz hasonló fehér krémes, selymes akármicsoda volt, csak ugye mivel elég toxikus anyagokat tartalmazott, minél többször használták, annál rosszabb állapotú lett a bőr, és annál többet kellett felkenni belőle a bőrre, ami aztán olyan toxicitáshoz vezetett, hogy az illető fogai elkezdtek rohadni, a haja hullani, a tüdőproblémákól nem is beszélve.

Egyébként a munkásosztályba tartozó nők a saját kertjeikben termett növényekből próbáltak idősebb bölcs asszonyoktól ellesett receptek alapján fehérítő termékeket készíteni (mandula, árpa, csicseriborsó, tej, ilyesmi összetevőkből) Érdekes, hogy ezek ugye sokkal kíméletesebbek a bőrhöz, mint az arisztokraták által akkoriban használt ólom meg arzéntartalmú masszák.