31-2 évesen érdemes megcsináltatni még a melleimet, vagy akkor már felesleges?
Mostanában jöttem rá, hogy ez engem mennyire zavart egész életemben. Régebben modellkedtem, ugye nekünk nem lehet mű mellünk, emiatt fel sem merült bennem, hogy megcsináltassam, de most jottem rá hogy csak a munka miatt nem csinaltattam meg, amúgy meg akartam volna. Sajnálom ezt a rengeteg elszalasztott évet és most már azt is tudom hogy féltékeny voltam az eredetileg nagyobb mellű nőkre(plane ha mellé még vekonynak is és úgy van nagy mellük,)de azokra is, akiknek műtét után lett nagy és szép…
A formája mindig szép volt, talán ennyi szerencsém van, de a mérete kicsi. Ráadásul volt egy komplexusos pasi, aki nyomult rám és ő a szemembe mondta hogy nincs mellem, amit akkor én nem is érzékeltem, de most utólag hogy lecsapódott amit mondott nagyon bánt és gyűlölöm miatta.
Igazából kapcsolatom sosem volt, tehát férfi még nem látta a melleim, lehet hogy emiatt is nem érdekelt annyira, ha le kellett volna vetkőznöm valaki előtt, akkor lehet meg sem tettem volna mert szégyelltem volna hogy nem nagyok.
Nem bírom a fájdalmat, rosszul vagyok a kórházaktól, a műétektől, erdemes lenne ilyen érzések miatt megcsináltatni vagy inkább hagyjam?
Hát egyedül nem vagyok, eleve ott van az anyám, de ő pont hogy 🍆mániás lett, egy jött ment idiótát sokkal többre tart mint engem a saját lányát
Annyi évig eltűrte hogy verjèk pedig volt hogy majdnem belehalt... normális nő már rég feljelentette volna
Bárhogyan is van az életnek az lenne a rendje hogy kapcsolatban vagy majd gyereked lesz, és nem az hogy vénlányként egyedül vagy
Márpedig nekem pont ezt a sorsot szánta a szép család meg a karma
Márpedig a karmát nem lehet felülírni
És sajnos ez lesz, ezzel kapcsolatban tudom hogy csak sajnáltatni fogom magam, de nem tudok másképp hozzáállni, ezért vagyok terápia rezisztens
Az anyám meg is érdemelné hogy meghaljon az egyetlen gyereke
válasza:"Ezt nem nagyon értem..." Úgy érted, hogy ha úgy állsz hozzá eleve, hogy képtelen vagy változni és változtatni, akkor tökmindegy, hogy milyen és mennyi segítséget kapsz, nem fog a sorsod jobbra fordulni?
Mivel panaszkodsz rá, nyilván azért teszed, mert nem jó neked/nem élvezed. Előtted a minta, hogy másoknak "milyen jó", kb azt akarod. Meg lehet próbálni elérni ugyan azt. De nem úgy, hogy arra összpontosítasz, hogy mit hogy nem lehet, hanem arra próbálsz rájönni, hogy mit hogyan lehet.
válasza: válasza:#43. Akkor ezek mik szerinted?
"Annyira nem mert vagy egyedül maradok ha nem akarom hogy engem is addig verjen a kedves párom amíg omlik belőlem a vér vagy kiválasztok egy apámhoz hasonló betegek
Ugye nincs más lehetőség, ez a séma 3 generáció óta"
"aki ilyen családba születik nőként abból nincs kiút, így a jobb külső csak átok."
"Orvosnál meg már voltam párszor, nagyon amatornek tűnt... nem ítélkezem, de itt gyakorin találkoztam sokkal értemesebb emberrel mint a pszichológus"
Meg van magyarázva, hogy ez a sors, kőbe van vésve, nem lehet megváltoztatni, szakemberrel és akarattal se. Mikor nem ventillálja éppen, akkor "ezt a mozit nézi" és sajnos el is hiszi. Ez pedig nagy hátrány.
Meg van magyarázva, hogy ez a sors, kőbe van vésve, nem lehet megváltoztatni, szakemberrel és akarattal se. Mikor nem ventillálja éppen, akkor "ezt a mozit nézi" és sajnos el is hiszi. Ez pedig nagy hátrány.
Ha belülről látna egy ilyen családot mint az enyém egy kívülálló, akkor nem merülne fel benne hogy van másra lehetőség... én is látom hogy másoknak teljesen természetes egy párkapcsolat, a meztelenség, hogy tudják mit akarnak, hogy 30 felett gondolkodhatnak gyerekben férjben... a 95 százaléknak ez természetes
Nálunk vagy ver folyik egy házasságban, vagy vénlany marad valaki. Ez a 2 opció van és 30 felett én pont itt tartok most.
Meg amúgy is szuperérzékeny vagyok(ez egy állapot van fent róla sok minden a neten) és akarom ellenére rendkívül válogatós, naponta többször öklendezem férfiaktól, szagoktól, ételektől... ez van sajnos
válasza:Mivel semmi problémám nem lenne azzal ha nem lennék hetero, így nagyon szívesen élnék úgy hogy nőkkel ismerkedem, de nincs ilyen vágyam
Egyszerűen csak gusztustalannak találom a legtöbb férfit, mind külsőleg mind viselkedésben, meg felek is hogy engem is megvernek
Így is többször voltak már velem tiszteletlenek, fogdostak, amire alig emlékszem mert annyira sokkolt és undort keltett bennem.
A hormonjaimról semmit nem tudok de nem szedek semmit
Egyszerűen csak maladaptiv almodozasba menekultem már ovis koromtól kezdve mert ment felettem az ordítozás meg a verés...
a családban több a nárcisztikus és sajnos én tudom magamról hogy bennem is van ebből mert jó elemző vagyok és felismerem... szerencsére azért nem a legdurvább fajta
Az apám meg a szülei, sokkal rosszabb nárcik nálam
Nincs ebből kiút csak az éhenhalás szándékosan(ez tűnik eddig a legjobb módszernek, már többször belekezdtem)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!