Vannak lányok akiken meglehetősen sok plusz kg van mégis nagyon magabiztosak és az egójuk is nagy. Ez, hogy lehet? (lent)

Ennél már csak az rosszabb mikor ezzel az egóval szembesülnöm is kell. Mikor van egy dagi csaj, félre ne értsél semmi bajom velük egészen addig amíg fel nem vesznek olyan ruhát ami még egy normál testalkatú csajon is feszül és aztán illegetik magukat de a hatás az ellenkező, mert elhányod magad a hurkáiktól..

Egyébként nem tudom miért van ez, tök normális alkatom van és néha aggódom ha kicsit több van rajtam de alapból nincs gáz, viszont barátném olyan mint a kisujjam és mást se hallok tőle csak hogy ilyen diéta olyan diéta...

Szerintem ez "belülről jön":)

Mármint úgy értem, hogy ez emberfüggő és legjobban a személyiségtől függ. Szerintem az aranyközépút a legjobb. Nem baj, ha valaki büszke magára, tetszik magának, szerintem egy kis jóleső dicsekvés sem baj, de sokan átesnek a ló túl oldalára. Ugyanakkor az ellenkezője sem jó, mikor valaki nincsen tisztában az adottságaival és nem ismeri fel a saját szépségét. Én ismerek lányt, osztálytársam volt, aki 40 kg nem tudom, hogy hány cm magas, de 155-160 körül lehet. Csont és bőr, de folyton azt mondogatta, hogy ő milyen kövér, hájas stb.. Ha megevett egy darab csokit, akkor összedőlt a világ kb.. Ismerek ilyet átlagos, normál testalkatú lányban is. Viszont ismerek olyan lányt is, akin van felesleg és nem is túl kevés, de hatalmas önbizalma van, de ez már inkább túlzás. Gyönyörűnek tartja magát és ilyen feszülős ruhákat, "szexi" miniszoknyákat vesz fel...Másokat pedig bánt és beszólogat vékony vagy normál alkatú lányoknak. Én csodálom és jó dolognak tartom mikor valaki magabiztos és fel meri magát vállalni, de szerintem mindenkinek szüksége van némi önkritikára. Én sem vagyok sovány, de olyan ruhákat veszek fel, amik szerintem jól állnak és a méreteim. Valamint szerintem nem kell másokon szórakozni, beszólogatni másoknak. 1-2 éve még nehezebb voltam, akkor inkább próbáltam magam minél inkább rejtegetni. Utáltam mások előtt mutatkozni, sokan bántottak is, ez sem segített és minél inkább próbáltam a háttérbe szorulni. Ez egyáltalán nem volt jó, nagyon rosszul éreztem magam. Ez sem a helyes. Én eleve nem vagyok egy harsány személyiség, inkább csendesebb és nyugisabb, de most vidámabb lettem és nyitottabb is vagyok a többiek felé. Ugyanakkor sosem dicsekszem, nem mutogatom magam meg nem tudom és pláne nem bántok másokat mert én nem vagyok ilyen. Szerintem ez inkább ilyen belső indíttatás vagy, hogyan is mondjam. Vékony lányok közül is ismerek olyat, aki szinte szerelmes magába. :)