A húsz év körüli srácok miért olyan lányosan öltözködnek, miért lányosabb az arcuk, mint régebben?

mert azt hiszik ez kell a nőknek..pedig nem.igazi férfi kell nem tütüben járó valamik

19/l

Az egyik szakdolgozatomban foglakoztam érintőlegesen ezzel a problémával, most nem keresem elő az elmentett változataimat, de kerestem neked cikket,a mely ezzel foglakozik, bemásolok egy hosszabb szöveget, hátha van kedved olvasgatni.... Sajnos magyar nyelven nem sok anyagot találni ezzel kapcsolatban, de ha érdekel, azért nem lehetetlenség.

Ez is egy lehetséges háttere a jelenségnek, szerintem nagyon is valószínű háttere.

A szélsőséges liberalizmus nemi ideológiai főáramlata –

„gender mainstreaming”-je – ma: a hímnőség (androgynia), más szóval a hermafroditizmus.

Az embernél ez nemi rendellenesség, amely súlyos pszichés zavarokat is okozhat. Ezt tudatosan terjeszteni, fokozni társadalomellenes bűn. Ennek az ideológiai mozgalomnak az

egyik alapvetője Francis Fukuyama, aki annak idején Samuel Ph. Huntingtonnal együtt az Amerikai Egyesült Államok elnökének, idősebb George Bushnak, illetve kormányának

stratégiai tanácsadója volt.

Fukuyama 1992-ben „A történelem vége és az utolsó ember”

című könyvében a hegeliánus-marxista ideológia alapján beszél a történelem végéről: „egyszerűen a történelem végének vagyunk a tanúi: tehát az emberiség ideológiai fejlődése befejezésének, annak, hogy végső kormányzati formaként sor kerül a nyugati liberális demokrácia

általános bevezetésére”.

Fukuyama ember és jövőképe röviden:

A biotechnológiai forradalom útján az ember manipulálhatóvá válik”. Ennek előjele, hogy „ami egyszer majd génterápiával lehetővé válik, az ma már neurofarmakológiával előállítható.” Erre döntő bizonyítékként a ritalinmés a prozac alkalmazását említi. (A ritalin amphetaminszármazék, pszichotrop hatású gyógyszer, amelyet azonban, ha valaki porrá őrölve felszippant, drogként hat és másodpercek

alatt az agyba jut.) Egy napon majd - lelkesedik Fukuyama – „olyan technológiával rendelkezünk, amely egy kevésbé erőszakos ember tenyésztését teszi lehetővé”. Nem félreértés, a „tenyésztés” szót használja ebben a tanulmányában, amely Berlinben 2000-ben jelent meg

„A programozott emberszörny” („Der programmierte Unmensch”) címmel.

A ritalint az USA-ban főként túlmozgékonyság (hiperaktivitás) ellen már óvodáskortól

kezdve 3 millió gyermek szedi rendszeresen (a világon – akkor – kb. 10 millió és a számuk évről évre ugrásszerűen nő). A prozac erős hatású depresszió elleni gyógyszer, amely az agyi folyamatok szerotoninképét változtatja meg. Főként nők szedik, az USA-ban mintegy 35 milliónyian.

A LÉNYEG, olvasd figyelmesen:

Fukuyama: „A ritalin és a prozac hatása jótékony szimmetriát eredményez. Az első a fiúkat kevésbé fiúsakká teszi, az utóbbi kiegyenlíti a másik oldalt – a depressziót a nőknél. E két gyógyszer észrevétlenül közelebb hoz minket az androgyn emberhez, amely a korszerű kiegyenlítő nemi politika célja”. Megállapítja

továbbá: „Mi valóban előidézzük az emberi történelem végét, mivel mi annak az embernek, akit ismerünk, véget vetünk. Ezután kezdődik valóságosan egy új poszthumán történelem”.

Fukuyamaána van egy tanulmánya, a A programozott emberszörny (a cikk említi is), amely ezzel foglakozik. A szöveget olvasva úgy tűnhet, mintha egy fantasztikus filmet nézne az ember, sőt, hajlamosak lehetünk megvonni a vállunkat, hogy ugyanmár, ez nem lehetséges, de ha végiggondoljuk, mennyi ember él a bolygón, a nagyvárosokban, egy-egy panelben összezárva, és hogy mindezt úgy kell véghezvinni, hogy lehetőleg ne öljük meg egymást - mindjárt látható, hogy nagyon is van (sajnos) ráció Fukuyama vízióiban.

Az embert szokás ki tudja milyen agresszív lénynek tartani, azonban ha belegondolunk csak egy egyszerű kísérletbe (olvastam valahol): pl. zárjunk össze 20-30 db csimpánzt egy buszban, majd utaztassuk valahova és a végén nézzük meg, mennyi fog élve a végállomásra érkezni - hát, valószínűleg nem sok marad belőlül életben, azt hiszem, ez nyilvánvaló.

És akkor ennek a fényében megismétlem: gondoljuk végig, mennyi idegen embernek kell minimális helyen együtt élnie pl egy nagyvárosban?! Mennyien vagyunk és mennyien leszünk mondjuk 100 év múlva ezen a bolygón?!

Természetes, hogy a nemeket (és azok viselkedésbeli sajátosságait, habitusát) közelebb kell egymáshoz hozni, ha normálisan akarunk együtt élni, szerintem ebben IS (sok más egyéb közt!) keresendő az oka annak a fura "áramlatnak", ahogy manapság a fiatal fiúk kinéznek, viselkednek.

[link]

Még egyszer a „kiegyenlítő nemi politikáról”