Lányok (fiúk) nektek is van, hogy a barátotok kölcsönkéri a ruhátokat? Mit mondotok, ha nem akarjátok odaadni?
Azért írtam a szépség divat kategóriában, mert szerintem ide kapcsolódik, ennek az olvasóközönségnek.
Szóval én lány vagyok, és a barátnőm állandóan elkér ezt azt. Mivel én nem kérek "vissza" tehát én az ő ruhatárából nem kérek, így már szerintem észre vette magát valamelyest, hogy én jobban szeretem, ha mindenki a magáét használja, koptatja. De a nagyon jó darabjaimat pl. 1-1 randi alkalmára kölcsönkéri.
Múltkor, pl. elkérte a kabátom ment a Gellért hegyre randizni, aztán még bort is vettek, úgy paráztam, hogy le ne borozza..(szerencsére rá nem jellemző) viszont mivel a Gellért hegy olyan mászós dolog, így bele izzadt egy kicsit szerintem, legalábbis nem hiszem, hogy úgy raktam volna el télire.. A nyaka is kicsit sárgás lett, de azt sem tudom, hogy esetleg nem-e olyan volt előtte is, nem néztem meg.. Lehet hogy olyan volt, csak most hogy odaadtam, felnagyítom a hibákat. Vagy múltkor a sapkámat kérte el, de kamuztam, hogy vidéken hagytam (olyan sapi, ami ha víz éri már nem lesz ugyanolyan, ilyen kis bolyhos és pont havas időben kérte el, amúgy se szeretem, ha más koszos fején van, jó persze nem szó szerint koszos, de mindenkinek van rajta egy kis alap zsír..:D) Vagy még nyáron elkérte az egyik kedvenc fehér trikómat, de még nála van. De ezek csak kiemelt példák, számtalan eset előfordult, kért már pl. csizmát is, az meg azért nem szerencsés, mert könnyen kopik a sarka, vagy könnyű lerúgni az orrát. Egy magas sarkúra vigyázni kell na. És ha valami nem a tiéd arra annyira nem vigyázol, de lehet, hogy csak magamból indulok ki..
Van egy barátnője, azzal állandóan cserélgetnek, és talán azért hiszi azt hogy ez ilyen természetes dolog. Vagy én vagyok eltájolva, és ez tényleg természetes dolog?
Hogyan mondjam meg finoman, hogy nem adok oda ezt-azt? Erre az ő kérdése az lenne miért. Nincs olyan válasz, hogy MERT?
Figyelj! Az lesz csak célravezető, ha szemtől szembe megmondod neki, hogy: figyelj, az az igazság, én nem szeretem, ha cserélgetjük a ruhánkat, mert nekem ez kicsit magánszféra, és hiába vagy a barátnőm, aggódom, hogy mi lesz vele.
Ha igazából a barátnőd, simán megérti!
Na, úgy látszik akkor nem olyan abnormális a viselkedésem, ha mások is vannak vele így.. :D Köszi az eddigi válaszokat!
Nem is adok egyébként senkinek semmit, de ő az egyik legjobb barátnőm. Meg is bízom benne, hogy nem szakítja ki, meg vigyáz rá, de pl.hogy visszatérjünk az említett esetre : Gondolom üvegből itták a vörösbort, egy kicsit valaki meglöki hátulról, vagy ahogy veszi el a szájától, esetleg a kezére folyik és úgy ér hozzá, és a kabátot már kis is lehet dobni, mert ilyen világos bézs színű. Amúgy sem tehetem meg, hogy csak úgy újjat vegyek, ezt is kaptam rokontól, és elég drága játék ilyen kis Gellért-hegyezgetésre.De a borról már csak akkor tudtam, amikor adtam oda éppen, úgymond nem volt visszaút.
Én is így vagyok a saját ruháimmal, nem igazán szeretem őket kölcsönadni. A szomszédlánynak [aki egyébként barátnőm, viszont annyira nem jó a kapcsolatunk] régebben szokása volt, hogy kb naponta elkért tőlem valami ruhát. Én is mindig parázok, hogy ha egy idő után nem hozzák vissza, akkor elfelejtem, ő meg szépen megtartja.
Legjobb barátnőimnek persze kölcsönadom a ruháimat, de tényleg nem szeretem senkinek odaadni, mert én vigyázok rájuk meg minden, és utálom, ha valaki tönkreteszi, és mivel legjobb barátnőm, nincs pofám kifizettetni vele...
Ahogyan az első leírta az nagyon jó szerintem így mond meg. Én se szeretem odaadni a ruháimat, még a testvéreimnek se (!) nem tehetek róla valamiért nem, irigy vagyok talán igen.
23/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!