Gond ha mindennap máshogy öltözködöm?

Dehogy gond. Ebből csak a tinik csinálnak ciciaharcot hogy kell legyen egy darab Stílusod, és ha nem szinte ugyanúgy öltözködsz minden nap akkor hajjaj, nincs személyiséged. Szintén a tinik szoktak zenei ízléshez öltözködni. Felnőtt emberben meg van annyi önállóság hogy felvesz amit akar.

Nem hinném hogy olyan hihetetlen, hogy egy ember egyik nap lazább akar lenni, a másik nap elegánsabb, a harmadik nap meg divatosabb. Legalábbis szerintem baromi unalmas és erőltett merev szubkultúrák keretei közé korlátozni az öltözködést. Simán hordok hetekig csak fekete elvontabb ruhákat úgy hogy soha nem bírtam amúgy a goth zenét, sőt még a keményebb rockot sem igazán. Az igazi tróger punkot meg cserébe igen, de nem tetszik a mohawk vagy az acélbetkós. Ez van, egy ember zenei ízlése nem mindig van összhangban az öltözködési stílusával. És akkor még nem is beszéltünk olyasmikről mint aktuális hangulat, praktikum, pénztárca, ne adj isten dress code. Ahogy az ember idősödik úgy lesz normál esetben mind az élete mind az életszemlélete összetettebb, több annál, hogy ő hippi vagy gót. Bár manapság még (már) a fiataloknál is eléggé kifingott ez a szubkultúrásdi. Ma már inkább insta aesthetics trendek vannak, de azok meg jönnek-mennek, keverednek.

Azzal azért nem értek egyet, hogy a zene szeretete nélkül vegyen fel valaki goth cuccokat, vagy öltözzön punknak miközben egy kapitalista konformista.

Oké, hogy egyik nap teljesen fekete leplekben nyomulok, másik nap meg én vagyok a megtestesült 80-as évekbeli színes giccs, de emellé előkelő helyet foglal el a zenei listáimon a The Sisters of Mercy és az első sorban voltam a Lebanon Hanover koncerten. Szóval van

a személyiségemnek olyan része ami érvényessé teszi a gothosabb fiteket.

Szerintem nem túl jó tendencia mindent kiüresíteni. A szubkultúrák valóban sarkosak és könnyen egydimenzióssá teszik az embert, de joggal léteztek és léteznek.