Szerintetek miért erőlteti Anyu a csinos ruhákat? 17/L

A saját stílusodba nem feltétlen kell, hogy beleilljen ez.

Itt de sokaknak van elképzelése arról, hogy mi az ami csinos, mit jelent sikeresnek lenni, vagy hogy látatlanban milyen ruhák állnak jól valakinek.

Kérdezõ, akarod te ezt hordani? Ha nem, nem kell.

A stílusod, hogy hogy nézel ki, nem valami elkerülhetetlen ítélet, vagy uniformis.

A te utadat, stílusodat neked kell kovácsolni, tanácsot kaphatasz, de nincs semmi kõbe vésve.

Anyud biztos jót akar, de õ sem tudja ám a megkérdõjelezhetetlen helyes választ.

Nem vagytok ugyanaz az ember, nem ugyanaz az életetek, és nem egy kaptafára készül a siker sem.

34 éves vagyok, sosem hordtam magassarkú csízmát, de köszi, sikeres vagyok az életben. Blúzok helyett inkább felsõket hordok.

Anyám tök más szektorban dolgozik, ehhez tök máshogy öltözködött amikor õ vokt azonos életkorban velem. Arról nem is beszélve, hogy más alkat és más színtípus is vagyok mint õ. Bár genetikailag közel vagyunk, más áll jól, az õ tippjei nem mûködnek nekem.

A megoldás igazából az, hogy majd függetlenedsz, leválsz anyukádról, és kialakul, hogy neked mi a praktikus meg a szükséges a ruhatáradba.

Az én anyám is ilyen, ő nagyon azt akarja, hogy csinos legyek, de ő mondja meg, hogy mi a csinos. Illetve, hogy tucatul nézzek ki, semmi feltűnősködés. Ez azért van, mert azt hiszi, akkor tudok csak beilleszkedni a társadalomba, nagyon azt akarta mindig is, hogy minden ismerősöm a barátom legyen, én legyek a legmenőbb és legkedveltebb az osztályban, mindig jól nézzek ki, hogy majd legyen komoly kapcsolatom, később meg munkám. Amikor rákaptam a körömlakkokra, képes volt keresni egy cikket és elküldte nekem, amiben tini fiúk nyilatkoznak, hogy szerintük csúnya a festett köröm. Amikor általánosból mentem gimibe, le kellett szednem a körömlakkomat az első nap előtt, mondta, hogy figyeljem meg, más festi-e és ha igen, akkor festhetem csak. A hajamat nem engedte levágatni, derekamig ért, és nem nagyon rövidet akartam, csak mondjuk a hátam közepéig érőt, nagyon üvöltözött velem, amikor már volt saját pénzem és elmentem fodrászhoz, könyörgött, hogy ne menjek, mert el fogják b.aszni a hajamat. Nem engedte apámnak sem, hogy olyan cipőt, táskát, ruhát vegyen nekem, amilyet én szerettem volna, mert túl színesek, ő mindig semleges és összeillő dolgokat erőltetett rám. Pl csak barna cipőm lehetett, kék vagy rózsaszín nem. Nem lehetett rózsaszín iskolatáskám. Ha közösen mentünk kirándulni, utazni, ő választotta ki a ruhámat, hogy jól nézzek ki a képeken. Nagyon azt akarta, hogy olyan vékony legyek, mint ő volt ennyi idősen, ami szerintem már az alultáplált kategória, én meg normál alkatú voltam, később picit duci, emiatt nagyon sokat bántott, hogy nem lesz pasim soha, ha épp volt, akkor meg azt mondta, hogy emiatt ki fog dobni. Ilyenekre is beszólt, hogy karikás a szemem, vagy cserepes a szám, mert ki akarná ezt megcsókolni, mondja ezt 13 éves koromban, amikor azért még nem kötelező csókolózni. Amikor meg esetleg mégis olyan kedvem volt, hogy csinosan menjek valahova, akkor abba is belekötött, pl színházba nem illik ez a ruha, vagy hogy nem vagyok csinos hiába hiszem azt, csak azért, mert nem volt rajtam öv! Na meg amikor suliba mentem, akkor meg kinek akarok tetszeni. Meg hogy pl jó ez a gatya, csak nem divat éppen. Kit érdekel? Mondjuk ő képes azért megvenni egy ruhát, mert ez a divat, pedig nem tetszik neki. Már felnőtt vagyok de a mai napig vannak ilyenjei.

Szimplán azt hiszi a te anyád is meg az enyém is, hogy akkor leszel boldog, ha úgy nézel ki és úgy viselkedsz, ahogy neki megfelel. Mérgező.

Sok anyának még az a gondolat is nehéz, hogy testi szinten a gyerekük nem kiköpött másuk.

Katika, ha te 160 centis 45 kilós szõke, sápadt ballettáncosként gyereket csinálsz egy 2 méter 20as, napbarnított fekete hajú, három ajtós szekrény pasival, lehet nem kéne meglepõdni, hogy a lányod nem az a törékeny szöszi kismadár mint te voltál 16 évesen. Valószínüleg nem is lesz soha annyi kiló mint te vagy, nem fogja felpróbálni a menyasszonyi ruhádat... 🤔

Sok felnõtt embernek még ez nem esik le.

Pláne, ha a faternak nincsenek lánytestvérei, szóval nem esik le milyen genetikát hoz a másik fél.

Viszont már megbocsásson az ilyen szülô, de ez nem Disney mese. A lány gyerekek nem 100%ban az anyjukra ütnek, a fiúk meg 100%ban az apjukra, ez nem így megy, random kap mindenki mindkét ágról.

Az ember nem vágyálmot vesz, amikor gyereket vállal. Az ember gyereke egy saját egyéniség, egy más ember, nem Anyu 2.0.

Az ilyen szülôkkel bizony egy idõ után le kell ülni beszélgetni, meg leszabni határokat.

15,

A higénia meg a bizonyos stílusban öltözködés nem ugyanaz.

Fürdeni kell, fogat mosni, hajat mosni.

Hogy most te kék vagy piros pólót veszel fel, az nem higénia kérdés, hanem a te szemyiséged, egyéniséged kérdése.

Az én anyukám meg pont fordítva, mindig nemtelen cuccokba öltöztetett, gyerekkoromban csak bubifrizurám volt.

Azt se szerette, ha melltartót hordtam (pedig kellett).

Gyerekkorában sok szexuális abúzus érte, és nem akarta, hogy a csajos ruhák engem ilyesmi veszélybe sordorjanak.

Persze ezt így nem mondta ki, de kiborult, ha rövidebb szoknyát vagy magassarkút vettem fel.

Sose tudhatod mi van a háttérben