Miért érzik egyesek szükségét annak, hogy az öltözködésükkel fejezzék ki, hogy milyen zenét hallgatnak?

Miért, milyen az a metálos életstílus? Én már, mint írtam nem öltözködöm így, csak koncertekre. Eljárok néha az általam kedvelt bandák koncertjeire, régebben rock kocsmákba,fesztiválokra de nem értem emellett milyen életstílust kéne követni,ami kifejezi a zenei ízlés, főleg egy bizonyos kor felett, amikor a bandzás, életről való filozófálgatás, bulizás és iszogatás helyett más fontos dolgok kerülnek előtérbe (munka, család stb..)...

van egy film, aminek az a címe, hogy: Metal, a headbanger's journey. Ebben pl. bemutatják milyen is az a "metálos" életérzés. De címszavakban: nonkonformizmus, amibe ugye beletartozik mind a divat, szabályok, kötöttségek, rendszer stb. ellen való lázadás is. Tudod, minden ellen, ami 2normális", unalmas, megszokott, elfogadott. És hozzáteszem, hogy attól, hogy valakinek családja és munkája van, nem kell ezt feladnia. Északi és nyugati országokban léteznek egész családok akik így élnek, csak nálunk nem megszokott ez. Továbbá ott a hétköznapokban is teljesen elfogadottnak számít 1-1 rocker, metálos, punk, goth, akármi látványa, nem kelt olyan meghökkenést, mint nálunk, hogy nahát ez hogy néz ki és miért...

Ezt, amit Te életérzésnek nevezel a mai napig magaménak érzem azzal a kivétellel, hogy szerintem ezt külsőségekkel teljesen felesleges és hasztalan hangsúlyozni bizonyos kor felett. Van pl. öltönyös ismerősöm, aki szintén így gondolkodik, koncertekre, néha tüntetésekre jár, de aki nem ismeri nem mondja meg róla a külseje alapján, ahogy rólam sem. Akármennyire is tagadják a stílus követői a dark/gothic/rocker/metálos, vagy hívja mindenki annak,aminek akarja szintén egy divatirányzat, amit igenis lehet ugyanolyan kommersznek nevezni, mint a discosok, rapperek vagy egyéb szubkultúrák öltözködési módját. Véleményem szerint tehát nem az a lényeg, amit a külvilág felé a külsőnkkel reprezentálunk, hanem az,amit belül érzünk, vallunk és amiben hiszünk.

Azt képzeld el, hogy én nagyon nőiesen, igényesen, amolyan cicababásan öltözködöm. Mindig tűsarkú, smink, csakis szoknya vagy ruha, stb. És mit hallgatok? Marilyn Mansont, NIN-t, Depeche Modot, Rammsteint.

Nekem van egy 30 éves tanárom az egyetemen, férfi, ingben jár és farmerban, alkalmi cipőben. Úgy ahogy illik a munkahelyére, közben meg kiderült róla milyen vadállat zenéket hallgat a Metallicától kezdve a Rammstein-ig. A vicces, hiába nem öltözködik valaki úgy, általában lehet rajta látni a személyiségéből milyen zenét is szerethet. Nem tudom megmondani hogyan, talán temperamentum, vagy a személyiség, életvitel.. Én magam is nagyon régóta rockzenét hallgatok. Azért 15 évesen mint sokan átestem a bő fekete gatya, fekete póló korszakon. Aztán mikor jön a szerelem, betöltöd a 20.-at, már igényem lett a nőiességre. A külső megjelenés szerintem fontos, olyan szempontból, hogy a személyiséged kiteljesedhet. Én nem biztos hogy kezdtem volna magamat nőnek érezni, trampli cuccokban. Ma már hordok magassarkút, de megtartottam pár alapvető elemet. (Azért egy magassarkú bokacsizma, Led Zeppelin pólóval, meg egy feszes farmerral tud ütni szerintem.:) ) Egyszerűen jobban érzi az ember magát olyan cuccban, amiben önmagának érzi magát. Van mikor egyszerűen, minden csicsa nélkül öltözök fel. De hiányoznak azok a kis apró dolgok, minták, logók, vagy akár zenekarnevek, amitől magamnak érzem magam. :)

Hát én is betöltöttem már a 20-at, lassan a 22-t fogom, de még soha nem gondolkodtam rajta, hogy ennél nőiesebben kellene öltöznöm:) Mondjuk én inkább goth vagyok. Vannak magassarkúim is, de a bakancsot a világért sem hanyagolnám, ha megfelelő az időjárás :)