Goth vagyok és az anyám utál ez miatt, mit kellene tennem?

5 év múlva nézz vissza erre a kérdésre, és majd jót fogsz nevetni az egészen, mikor kinövöd.

Addig is itt megnézheted, mások hogyan élik meg ezt, mikor visszanéznek a tinikori fotójukra, hogy mennyire kínos az egész. Főleg a scene-goth-emo hármas, mikor azt hiszed ez nem csak egy életszakasz, hanem egy életre szóló életérzés. Aztán mire benő az ember feje lágya, el is hagyja ezeket a bohóckodásokat:

[link]

Bár én nem kategorizálom magamat gothnak de nagyon közel áll a szívemhez a goth szubkultúra.

Viszont aki szerint valakinek a személyes izlése teljesen kinőhető az nagyot téved (persze más kérdés az amikor valakit a stílus-a szubkultúra-határoz meg és csak azért kedvel bizonyos dolgokat hogy megfeleljen egyfajta sztenderdnek)

Persze az ember élete során váĺtozik. Viszont szerintem sokszor az "alap" dolgok megmaradnak.

Én pl nem tudnám elképzelni hogy ne hallgassak gothic rockot (évek óta hallgatom és tádámm...nem nőttem ki semmit, még mindig szeretem)

Pluszban mindig is szerettem a historizáló öltözködést.

Azért is szeretem mivel jelmeztervezőnek akartam menni meg gyerekként kosztümös filmeken nőttem fel.

Ugyan úgy szeretem a 19. Századi 20. század eleji gothikus horror regényeket. Pl Lovecraft nagy kedvencem de Poe novelláit is nagyon szeretem, na meg Verne-t (bár ez utóbbi inkább a steampunkhoz és a korai sci-fik világához köthető)

Persze amikor ajak piercinget meg septumot szurrattam 19 évesen apám nagyon kivolt akadva de szerintem ha jó a gyerek szülő komunikáció (nem úgy mint az én esetemben) meg megvan a bizalom a gyerek szülő kapcsolatban akkor meglehet ezeket a dolgokat értelmesen is beszélni.

Amiken te átmész azokon annó én is átmentem szóval nem vagy egyedül (csak nekem apámmal volt emiatt problémám és sok vitám)

De végül elfogadta hogy én olyan vagyok amilyen, és ezen sem a vita sem pedig a szidalmazás nem fog változtatni.

Szerintem idővel anyud is megfog enyhülni. Most még nehéz...de idővel jobb lesz.

Persze remélem azért ez nem csak egy póz nállad.

Sajnos sok olyan ember van akinek ez az egész "goth vagyok" dolog csak arra jó, akár tudat alatt, akár félig tudatosan hogy különlegesnek éreztesse magát vagy hogy látványosan elhatárolódjon a mainstream kultúrától jelezve hogy ő jobb különb.

Koponyát látvány után rajzolni meg hasznos (fejleszti a térlátást és szerintem izgibb mint a kockológia)

De nagyon elkalandoztam.

A lényeg az hogy tarts ki!

Idővel ha látják hogy normálos vagy és nem kallódsz el, akkor, szerintem, lassacskan megbarátkoznak a külsőségekkel is.

Na, veled is ez a helyzet?

Megnyugtatlak, hogy nem vagy egyedül. 😄👍🏼

Nekem annyiból könnyebb dolgom van, hogy felnőtt ember vagyok. Rengeteg előzménye volt annak, mielőtt ténylegesen csatlakoztam a szubkultúrához, és ez sajnos pont a szélsőségesen konzervatív szüleim miatt volt. Ha most lennék tinédzser, - biztos, hogy nem engednék beleszólást nekik a megjelenésembe. Egy szubkultúra lényege eleve a lázadás, - anyád-apád-a rokonaid lef*kázzák a szettjeidet, ennek ellenére mégis kimész vele az utcára, mert pontosan tudod, hogy mit képviselsz vele. Így ez már több, mint egy szimpla maskara: ez maga a lelked, a belső világod ruhák/cipők formájában.

Én már többször közöltem a szüleimmel, hogy köszöm az “építő jellegű” kritikájukat, - NEKEM SEM tetszik minden, amit a világban vagy emberek testén látok, - és én így érzem jól magam, mert önazonos vagyok. Én soha nem fogom őket arra kényszeríteni, hogy pénzt adjanak ki ilyen darabokért és viseljék, - de legyen bennük annyi, hogy nem ítélnek el és tartanak becsavarodott fogyatékosnak csak azért, mert nekem más tetszik, mint nekik.

Annak ellenére, hogy különc lázadó vagyok, nagyon sok embert szeretek, ahol tudok, örömmel segítek, egészséges életmódot folytatok, soha életemben nem cigiztem és drogoztam, folyamatosan fejlesztem műveltségemet, minőségi zenét hallgatok, legyen szó klasszikusról, tradicionális gothic rockról vagy szimfonikus metálról, és rengetegen megjegyzik, hogy jóval érettebben gondolkozom a kortársaimnál.

Rengetegszer elmondtam már nekik, hogy én sokkal jobban örülnék, ha ilyen lázadó, de értékes gondolkodású lányom lenne, mint egy 0-24-ben Ariana Grande (aki nem túl sok pozitív értéket közvetítő dalairól híres...) kaliberű sztárocskákat majmoló, 70 IQ alatti affektálós-vonaglós kis nimfomán ribike, akinek egy saját gondolata sincs, és lazán elhisz mindent, amit a világ/média és az aktuális divathullámok nyomatnak neki.

De az a probléma, hogy a legtöbb szülőnek FOGALMA SINCS a különböző szubkultúrákról. Gothok, gruftik, a sztereotip sörfüggő drogos-füves fekete ruhás, magukat rockernek valló “partiarcok”, aktuális divatirányzatokat követő ócska pózerek, sátánisták, szélsőséges nézeteket valló fekete ruhások... - Nekik sajnos mind egykutya. Fekete-fekete, extrém-extrém, - annyira beszűkültek, hogy csak ezt látják, de segíthetsz nekik azzal, hogy megismerteted velük a saját világodat, a gothic fogalmát, és ha képesek befogadni, - azonnal meglátják, hogy köszönőviszonyban sincs azzal a képpel, amit eddig hittek erről a világról.

16 évesen kaptam meg életem első nagyon magas, platformos alternatív cipőjét. Hozzáteszem, - nagyon sokáig fűztem vele anyámat, míg végül belement. Amikor apám meglátta rajtam, azonnal háborogni kezdett. Azóta eltelt pár év, - és már van legalább 10 ilyenem. 😂

Most a drámaibb, fekete smink az újdonság nekik. Szerintem eltelik pár hónap, és ezt is megszokják.

Igen, - elég gyakran megjegyzik, hogy “ezzel csak elcsúfítom magam”, “olyan szép arcom lenne kevesebb sminkkel”, - de én akkor is így érzem jól magam. Nem azért, mert bármilyen mondvacsinált problémám lenne a vonásaimmal vagy az arcszerkezetemmel. Nem! Csak szeretem az arcomra festeni azt, amit érzek és képviselek. Ennyi a titok.

Világ életemben különböztem a kortársaimtól. Már akkor bele volt írva a lelkembe a szubkultúra összes életérzése, amikor - bár tetszettek a hasonló szabású ruhák, de még nem jártam feketében, és gyerekként nem tudtam sokat erről a világról. Életem minden korszakában valahogy visszajött ez a hullám az általam észlelt és nézegetett dolgok között, és egyre közelebb merészkedett. Aztán összeértek a szálak, és olyan, mintha fokozatosan arra készültem volna, hogy beleinkarnálódjak abba a testbe, amiben jelenleg vagyok. Olyan, mintha eleve gothnak születtem volna, - de szerintem a szubkultúra tagjainak legnagyobb százaléka is így van ezzel. És akkor sem gondolkodnék másképp, ha én lennék a szubkultúra egyetlen képviselője. Ez nem egy idióta divathóbort, amit ki lehet nőni, - ez jóval több annál.

És valami hasonlót mondanék az általad említett “közép útra” is. Nekem nem lételemem kényszeresen beolvadni a társadalomba. Teljesen hétköznapi basic ruhákban sem tudtak sokan befogadni és megérteni, - akkor nincs semmi probléma az extrém megjelenéssel. (Amúgy megfigyeltem, hogy amióta felvállalom a gothságomat, mintha többen érdeklődnének a kilétem felől, és egyre többen tartanak jófejnek, egyre többen ismerik meg a valós személyiségemet, és kellemesen csalódnak bennem. 😅)

Mindenki máshogy fejezi ki a gothságát. Mindenkinek van valami egyéni, belülről fakadó koncepciója, és szerintem ebből NEM KELL lespórolni semmit. Talán most még nem értik, - lehet, hogy egyszer majd eljut az agyukig, - de lehet, hogy SOHA nem fogják érteni, - de tudd: ez az ő hibájuk, az ő tájékozatlanságuk és NEM a tiéd!

Továbbra is legyél szorgalmas, jó tanuló, kreatív művészlélek, - ha eljutnak odáig, hogy elvonatkoztatnak a nekik nem szimpatikus külsődtől, és képesek felfogni, hogy ezek a tulajdonságok nem vesztek el benned, - sőt felesősödtek, talán már nem csak a külsőd alapján akarnak megítélni, mert így is büszkék lehetnek rád.

Kamaszként sajnos alkalmazkodnod kell, majd kiéled magad ha elkoltoztél. Nekem szerencsém volt, csóválta a fejét néha anyám, de annyira nem érdekelte, meg ráfogta hogy művésztanuló vagyok. Szerintem azt várta, hogy elmúlik. Aztán így maradtam, és jó.

36/n/goth

Most sokan lefognak pontozni de érdemes elgondolkodni azon amit írok.

Kérdezőnek: Szerintem édesanyád nem utál téged. Csak azt szeretné, hogy legyél olyan mint voltál azelőtt, hogy megismerkedtél a goth szubkulturával. Ez egy részről érthető, ki szeretné, hogy a tulajdon gyermekét kirekessze a társadalom?! Osztálytársak, rokonok, barátok megnézzék maguknak, vagy adott esetben céltábla legyen. Beszéljétek meg, hogy miért fontos ez neked. Valamelyik válaszoló írta, hogy kínai cipőben és kék farmerban is rocker volt. Igaza van. Tovább megyek, mikor fiatal voltam én is " éltem" ezeket a dolgokat. Jól esett. Annak az adott korszakomnak is egyszer vége lett. Lecsendesedett minden. Ugyanúgy szeretem még a Ghostot, Rammsteint, vagy Nevergreent. Megvannak a régi koncert jegyeim. Plusz zenekaros pólóim. A szekrényemben. Ott ahol helyük van. Nem kell ahoz ezeket viselnem a munkahelyemen, hogy elhigyjem tényleg rocker vagyok, punk, goth, steampunk, dark vagy lolita vagy bármi.

További személyes véleményem: Tapasztalataim szerint, akik ennyire nagyon mutatják, hogy ők " true" rockerek stb. Csak egyfajta zene, egy rap, techno, dupstep stb nem jöhet szóba a társaságukba, azok egy részről szűklátókörűek, alacsony IQ szinttel rendelkeznek, esetleg naivak vagy csak nagyon divatoznak. Hozzá tenném, a legtöbb ember tartozni akar valahová, keresi a helyét a világban. ( jellemzően tinikorban történik ez) Beskatulyázzák magukat ők " rockerek" , " rapperek" , "metalheadek" ,believerek" miegymás... Nem vagytok azok! :D Emberek vagytok, férfiak, nők, lányok, fiúk, anyukák, apukák. Ennyi :D Ha Tóth Gizi vagy akkor az vagy, nem Tóth Manson Gizi Marilyan Anastasia :D 12-20 évesen elmegy. De 25-30-40-50 évesen, kinéz a társadalom. Nem véletlenül, aki ennyi idősen még zenekaros pólókban jár, unokái korabeli gyerekek közé pogózni meg piálni az nem "menő". Teljesen más a társadalmi elvárás. Nyilván mindenki úgy éli az életét ahogy akarja. De az ilyen emberek sírnak, hogy diszkriminálják őket, kötekednek velük, senki sem veszi őket komolyan, nincs egy normális párkapcsolata. A szüleikkel élnek 30-40 évesen. Vagy albérletről ,albérletbe minimál béres fizuval. Nincs baj azzal ha valaki más, de ne akarjon a társadalom által normálisnak mondott életet élni, ha ő maga nem tud " normálisan" viselkedni, illetve képtelen integrálni magát.

Nem tudom, mennyire súlyos nálatok a helyzet, de esetleg megpróbálhatnátok szépen nyugodtan megbeszélni. Ha ez nem... Hát, figyelj, ahogy az előző válaszolók mondták, ez a valami nem a puszta külső, én konkrétan azt vallom, hogyha valaki képtelen meglenni ilyen ruhák nélkül, ott van a baj, mert a ruha lehet a személyiség kiterjesztése, végső soron viszont nem az határoz meg minket teljes egészében.

Nem rosszból, a kérdésedről üvölt, hogy nagyon fiatalka vagy, valamilyen szinten még el akarod fogadtatni magad az emberekkel - na ez az, amit ki kell nőni. Ha ennyire kétségbeesett vagy, csak magad alatt vágod a fát. Ha önmagadhoz hű vagy, legyél nyugodt és magabiztos.

Másrészt, goth-ként öltözködni, hogyha szeretnél továbbra is (amivel nincsen semmi baj, csak, mint már említettem, efy szubkultúra nem a puszta külső) akkor sem kell acélmerevítős fűzőt meg giccses (nekem giccses 😂) szoknyákat hordanod. Attól anyád tényleg kész lenne 😄 s hogyha fiatal vagy, lehet, hogy változni is fogsz még, legyenek egyszerű fekete ruháid.

De hogyha szeret téged anyukád, elfogad majd. Viszont ehhez te is kellesz. Nem mindegy, hogy egy dacos kamasz szintjén kommunikálsz vele vagy törekszel a nyugodt és hatékony kommunikációra.