Rossz, ha nem akarom kihozni a maximumot magamból? L

Nem szeretek ruhákat, cipőket venni, nem szórakoztat a boltokat járni. Amit tudok, megrendelem.

Elhalasztottam jövő nyárig, hogy újat vegyek a fekete farmerem helyett, nincs kedvem próbálgatni, a nadrágot meg muszáj. (Semmi komoly baja, csak nem olyan szűk már, mint amikor megvettem)

A ruháimat addig hordom, amíg tönkre nem mennek, utána meg veszek helyette, és ennyi. Cipő ugyanez.

Sminkelni nem szeretek, ha szép bőröm lenne, nem is tenném, így is csak az alapokig jutottam.

Egyedül az arcápolás az, amire kicsit többet költök (magamhoz viszonyítva, átlagban ez se sok), használok szérumot, krémeket, nemrég rendeltem egy erősebb fényvédőt nyárra), a testápolás hidegen hagy, egy évig elvagyok egy testápolóval kb.

A hajam nem festem, a végeit szoktam vágatni, ha látom, hogy ráfér, illetve alapszinten hajápolok. Mindenem drogériás, csak a hővédő nem, de azt évi egyszer megrendelem, mikor akciós, és letudva (3 flakon egy évre = 5000Ft).

Ugyanígy nem szoktam se vasalni, se formázni, kibontom vagy összefogom, és ennyi volt.

Ékszereim, kiegészítőim sincsenek nagyon, csak pár.

Viszont ha összehasonlítom ezt a többi lányismerőseimmel, a többség szereti a márkákat, a drága holmikat, a cipőktől nem lehet bejutni a lakásba, a ruhák csak azért nem borítanak el mindent, mert faltól falig elfoglalnak minimum egy hatalmas szekrényt minimum egy szobában, sminkek, kozmetikumok a drágább kategóriából....és persze mindent használni is tudnak.

Ilyenkor kicsit úgy érzem, mintha nem hoznék ki mindent magamból, le lennék maradva, de valahogy nem tud lekötni az ilyesmi, meg a pénzt is sajnálom...

25l