Most tényleg csak érezzem szarul magam minden nap, hiába hozom ki a maximumot magamból? Ennyire naiv lennék?
Sziasztok!
16 éves vagyok és gimnazista. Nagy örömmel félveteliztem a jelenlegi iskolámba, mert a megyében köztudottan ez a legmodernebb és nagyon sok személyes pozitív tapasztalatot hallottam. Szerencsére fel is vettek angol nyelvi osztályba. Most tizedikbe járok, tehát már egy teljes évet eltöltöttem itt de már nagyon elegem van! Megjegyezném, hogy én olyan típus vagyok aki szívesen tanul. Szeretek és szeretnék új dolgokat megismerni, hasznosítani, a mindennapi életemben sikeresnek lenni. A jegyeimtől nem függök, mert nekem fontosabb a hosszabb távú tudás és nem szeretek magolni. Kicsit elavultnak érzem ezt az értékelést. Minden tantárgyban megtalálom azt a részt ami érdekel, így kicsit motiváltabb vagyok az alapok elsajátítására még akkor is amikor teljesen értelmetlen és haszontalan számomra. Reggelente úgy megyek el otthonról, hogy ma is van lehetőségem valami újra. Ez egészen a becsengetésig tart ugyanis kezdődik a felelés, dolgozat, száraz diktálás...
Osztják ki a dolgozataimat amikre hiába tanultam előtte csak összefoglakásokkal 3 napig így sem lesz ötös. Kifejezetten humán irányzatu az osztályom, de akkor miért kell minket emelt szintű fizikafeladatokkal sokkolni? Miért nem elég az, ha megtanulom óráról órára az elméleti részt, gyakorlom a feladatokat és felkészülten beülök az aznapi 3. témazárómra? Ilyenkor miért nem lehet a megtanult anyagot számonkérni? Mint tanár, miért nem próbálja senki kihozni belőlem azt amit tudok? Miért kell mindig csak a hiányosságaimra figyelni?
Minden nap 7 órám van. Ehhez jönnek hozzá a különóráim, mert hiába jó iskola, valamiért a nyelvoktatás szörnyű. Ezek mellett heti háromszor van edzésem ami szükséges ahhoz hogy ne kapjak idegösszeroppanást. Buszozásokkal együtt általában hatkor érek haza. ilyenkor jut időm ebédelni de már evés közben azon gondolkodom hogy mit kell tanulnom. Leülök egyből és nekiállok. Esténként fél óránál tovább nem tudok egy helyre koncentrálni, ezért 30perc tanulás, 10perc szünetes felosztasokban tanulók olyan 2-3 órát. Ehhez hozzájön még a kötelezők olvasása, meg amikor egy napra 2-3 tz esik, mindig megpróbálok már minél előbb nekiállni de ha előtte 2 nappal szólnak akkor lesz ebből 4 óra is.
Ahogy en látom a környezetemben nagyon sokan vannak így. Kérdem én, ha az ilyen szintű leterheltség "általános", akkor az már nem is probléma?
10 órakkor talán végzek a tanulással, zuhanyzom és alszom. Átlagban így is csak 7 órákat alszom ami kevés.
16 éves vagyok. Hiányzik hogy délutánonként együtt lóghassak a barátaimmal, akikkel jóformán most már házikon kívűl nem is tudunk másról beszélgetni. Hiányzik hogy mindenfajta olyan hobbi amit szivesen csinálnék egyszerűen csak eltűnik. Például: nagyon szerettem használt ruhákat venni (mert kornyezetbaratabb es egyedibb. Hihetetlen mennyiségű vizet használunk el ruhák készítésére) és azokat átszabni, megvarrni és hordani. Mert az az en munkám. Nyilván esélytelen hogy ehhez hasonló dolgokat tanulhassak iskolában de persze ének órán a dolgozat kötelező! Miért nem elég, ha énekelünk, szolmizálunk és művtöri részét megismerjük? Miért kell egyből mindegyik Bach fiúnak az életéből dolgozat egy éneken?
Mindenki azt mondja hogy döntsem már el milyen faktot válasszak, mindjárt érettségi (hiába még 2 év), egyetem... Ha esténként van még annyi enegriám hogy gondolkodjak, kétségbeesetten csak fekszem és sírnék de igazából nem tudom pontosan miért. Zavar, hogy fogalmam sincs mit csináljak a jövőben, de senki sem segít ebben. Mindenki csak hajtogatja hogy ez milyen fontos de amikor segítséget kérek már egyből elhallgatnak.
Imádok főzni, gyerekekkel foglalkozni, a környezetemet védeni és szeretnék hegedülni(de hát időm nincs). Szeretem amikor segítséget kér tőlem a szomszéd kisfiú a matekházijában, de nem tudom elmagyarázni neki mert végig az ablakon nézeget ki. 10 éves. Játszani szeretne. Ehelyett valami indokolatlanul bonyolult szöveges feladattal küzdünk, de nincs is időnk befejezni mert az anyukája viszi el nyelvórára. A suliban is tanulnak (tanulnának) de 36 gyerekkel egy osztályban esélytelen úgy németórát tartani hogy a tanár sem veszi komolyan.
Nem szeretnék így családot. Nem akarom hogy a gyerekem bármikor hiányosnak érezze magát! Ilyen körülmények mellett én nem engedem hogy felnőjjön.
Nincs időm a szüleimmel beszélgetni minden nap, néha olyan stresszes vagyok hogy enni is elfelejtek. Pedig nagyon fontosnak tartom azt hogy egészségesek legyünk. Ha tudom hogy ez az egész életmód megfojt miért nem tudom megváltoztatni? Miért nem érdeke senkinek hogy pozitív környezetben nőljünk fel? Miért kell a tudás iránti vágyamat megölni? Tanárként miért elégednél meg azzal hogy "a tanmenet a rossz, gyerekek"? A problémát már felismertétek, akkor miért nincs változás? Miért csak elégedetlen mindenki, de nem tesz semmit?
16 éves vagyok. Papíron már nem vagyok tanköteles, mégis úgy érzem semmit sem tudok. Nem tudom kezelni a stresszhelyzeteket, néha még mostanában sem tudom helyesen beosztani az időmet. Önbizalomhiányos vagyok és nem szívesen intézek hivatalos ügyeket egyedül. Többet sírok mint egy kétéves és szeretnék gyerek maradni. Szeretek idegennyelveket tanulni és utazni. Szeretek tanulni és szerettem volna megtanulni hogy az előbb említett problémákkal mit tudok kezdeni. Nyilván ezekre az elmúlt 10 évemben amíg iskolába jártam, senki sem tanított meg.
Jelenleg elmúlt fél 12, két napja itthon vagyok, de nem tudok aludni. Néha ilyen szorongás elkap és ilyenkor nem tudom mit csináljak. Háziorvosom szerint kimerültség miatt kicsit legyengült az immunrendszerem és elkaptam valamilyen vírust.
Utóbbi napokban sírni sem tudtam. Egyszerűen csak elfáradtam. Tényleg csak én vagyok ennyire naív vagy más is tapasztalt hasonlókat?
Esetleges helyesírási hibakert bocsi! Köszi ha elolvastad eddig és kérlek mindenképp írd le a véleményed! Sokat jelentene. Ha valamilyen tanácsod van hogy mit tehetnek hogy jobban elviseljem ne felejtsd el leírni!:)
válasza:"...a megyében köztudottan ez a legmodernebb..."
Nekem ugy tunik, nem az. A tanarok pedig itt maradtak a 150 evvel korabbi modszertannal. Sajnalom. Sajnos nagyon ismeros. 😵
Igazabol nem tudok okos tanacsot adni - mert minden penzkerdes. Iskola valtas, kolesz, ha van sok penzetek, cserediak-program.
Hanyattesnel (es boldog lennel), ha tudnad, mennyire masok a tanitasi modszerek barmelyik kulfoldi orszagban...!
Ha bevallalsz egy cserediak-evet, keszulj fel arra, hogy utana az eletben nem akarsz visszakerulni a magyar oktatasi rendbe (es Magyarorszagon sem akarsz elni tobbe).
Fel a fejjel - probalj beszelni a szuleiddel errol az egeszrol.
válasza:16 éves gimis vagy, ilyenkor semmi más dolgod nincs mint bemagolni a tananyagot. A főzés, varrás, gyerekekkel foglalkozás nem tartozik az iskolához. Minden téren részletes tudást szerzel amiben nincs olyan hogy csak pl az ókori róma érdekel a többi nem.így csak azt tanulom meg. Lekell ülni és bemagolni. Szolmizálni énelelni alsósoknak kell, te gimis vagy ott azért komolyabb dolgot kérnek. Probléma megoldást a szülők tanítanak nem az iskola. Érettségikor bármit kérdezhetnek, sikeres vizsgához nagy tudás kell. Én is ezt éreztem levagyok terhelve, mindent utáltam a suliban de tanultam magoltam mert mérnök akartam lenni.
Megérte jó fizetésem van, tovább tudok tanulni mesterszakon..
Miért nem médz koliba ha ennyit utazol és 3x edzés is sok időt elvesz, feleslegeseb pocséklod az erőd. Nem hisztizni kell hanem tanulni. Ezen mindenki átmegy aki szeretne valami is lenni az életben
válasza:Szia!
Nagyon szépen leírtad azt a lelki nyomort okozó terrort, ami az egész mai fiatalságot érinti: az értelmetlen szenvedést, a nem lehettek gyerekek, nem játszhattok, nem foglalkozhattok azzal, ami igazán érdekel benneteket, a nem lehettek önmagatok stb. problémáját és bár én ezzel már eddig is tisztában voltam, hiszen látom, mi zajlik, meg napi szinten olvasom itt a gyakon is az elkeseredett írásokat, sajnos a panaszkodás a társadalom nagy részénél, az agymosottaknál süket fülekre talál és el sem tudják képzelni, hogy mennyire más a mai fiatalok élete, mint az, amikor mi fiatalok voltunk - pedig már akkor is túl voltam terhelve, de én szívből sajnálom a mai fiatalokat, én nem bírnám ezt, amit ti és nagyon mélyen együtt érzek veled/veletek!!! :(((
Sajnálom, sajnállak benneteket és csak azt tudom tanácsolni, amit másoknak is leírtam már: igyekezz a számodra kevésbbé fontos tárgyakat csak nagyjából, csak kettesre megtanulni, hogy jusson időd azokra a tevékenységekre, amelyekben sikeres lehetsz majd, ami igazán érdekel, ami boldoggá tesz!
Ne akarj megfelelni egy olyan rendszernek, amelyik biorobotokat képez és nem kell feltétlenül egyetem a boldoguláshoz!
Az egyetem még sokkal keményebb és még jobban lélektörő, nem való mindenkinek ez a terhelés és igazából senkinek sem, ÍGY NEM!
Igenis szakíts időt arra, ami igazán érdekel téged, és ne stresszelj be a követelményektől, hanem próbáld meg minimalizálni, szelektálni a SZÁMODRA megfelelő dolgokat.
Számomra soraid egy segélykiáltásnak tűnnek és a teljes kimerülést látom megjelenni.
Ez nem lesz így jó!
Ez nyilvánvalóan nem működhet és nem is fog működni így hosszú távon.
Lehet jönni a szokásos dumával, hogy én sem haltam bele, meg nem kell nyavajogni blabla, de ez már túlmegy azon a szinten és túlmutat minden normális határon...!
De látod, a társadalom nagyja, meg a döntéshozók szerint ez a normális élet.
Élet?!
Ez nem élet.
Még aludni sincs időd, MEDDIG LEHET ÍGY "élni"?!
Legalább hétvégén aludd ki magad, pihenj, foglalkozz a SZÁMODRA fontos dolgokkal, töltődj fel - csak így lehet elviselni ezt az egész xart, talán...!
válasza:"Miért nem érdeke senkinek hogy pozitív környezetben nőljünk fel? A problémát már felismertétek, akkor miért nincs változás? Miért csak elégedetlen mindenki, de nem tesz semmit?"
Na, látod kérdező, a 2-es hozzászóló tipikus példája a problémádhoz való mai általános hozzáállásnak:
a pénz az istene és ha neki xar volt, akkor neked se legyen már könnyebb, mert képzeld csak el, ha az a sok szenvedés, amin ő keresztül ment (meg mindenki) hirtelen eltűnne és helyét átvenné valami sokkal jobb (oktatási) rendszer, hát milyen igazságtalan lenne már?!
Na, ezért nem tesz senki semmit.
válasza:Am. kérdező, te nem naiv vagy, hanem simán csak áldozat....
Ha lenne időd az ötleteid megvalósítására, sikeres lehetnél, talán túl sikeres is, és az veszélyt jelenthet a rendszerre - sokkal megnyugtatóbb kiégett lelkületű felnőtteket kinevelni, mert azok már nem akarnak semmit, csak esznek, dolgoznak, alszanak. Lapátolják a GDP-t, költik a sok pénzt (már aki eleget szenvedett hozzá ugye) és felesleges kütyüket, minden hónapban új autót stb. vásárolnak.
Frusztrációjuk levezetésére nethuszárkodnak, alkoholizálnak, cigiznek, drogoznak és egyéjszakás numerákkal csillapítják lelki éhségüket, belső ürességüket vagy más deviáns formával kompenzálnak- természetesen családban nem gondolkodnak és örökké fiatalok akarnak maradni. És csak fogyasztani, fogyasztani, fogyasztani. Tárgyias, világias szemlélet jellemző manapság, ahol minden lenézendő és elítélendő, ami egy kicsit is emberi/lelki.
De nyugodj meg, ezek az emberek lelkileg mind halottak. Zéró empátia, zéró tolerancia.
De a világot megváltoztatni nem tudod, hanem csak a saját hozzáállásoddal tudod megmenteni saját magadat és ezt senki más nem fogja megtenni helyetted.
válasza: válasza:#7 Lehet nem egy gyárban rohadnál, ha tanultál volna, de ilyen szellemi szinttel ne próbáld meg osztani az észt.
Én is sajnálom, hogy a mai modern társadalom arról szól, hogy az eleted első felében hülyére tanulod magad, aztán ha szerencséd van és sok pénzt kereshetsz, azért cserébe meg dolgozhatsz látástól vakulásig. Többször voltam már Au pair gazdag nyugat-európai családoknál és mindenhol az a családi modell, hogy apukát kb csak hétvégén látjuk, mert hétköznap konkrétan az irodában él, anyuka pedig a hét felében dolgozik + a gyerekeket intézi.
Ha viszont nem tanulsz és nincs jó végzettséged, akkor mégrosszabbul jársz, mert ugyanúgy dolgozol egy gyárban látástól vakulásig, de még pénzt sem kapsz rendesen. Őrült egy világ ez...de mit lehetne tenni? Mondjuk egy jó opció külföldre költözni, mert ott legalább az oktatás színvonala jóval magasabb és a gyerekek sokkal kevésbé leterheltek, ezt vesd fel a szüleidnek.
válasza:Mit mondjak, nagyon meg tudok lepődni 19 év netezés után is, hogy mennyire nem képesek értelmezni a mondanivalót illetve a lényeget. #2-ről szerintem ki nem derült, hogy sivár anyagias lelke van neki. Azért, mert megemlítette, hogy nem hal éhen? Az igen.
A másik meg ez az egész zengő szenvelgés, hát könyörgöm, nem az iskolával van a baj! Oda van írva, nem látjátok: különórák és heti háromszori edzés. Mit akar még? Az edzés az Élet. Az pont az a kedvtelés, amiért az ágyban siránkozva siránkozik, hogy kellene neki.
El lehet cserélni a különórákat sörözésre, a sportot mozira.
És akkor még ott van a bejárás. Az bizony egy k* nagy teher. A kollégista meg a helybéli napi 3 órával többől gazdálkodik, és ebből a reggel elveszett hányad nagyon fáj. No de mit akar? Bejárni a jó iskolába, vagy helyben a "rosszabbat" választani? Ez a világ úgy van berendezve, hogy az emberek bizonyos eloszlásban laknak, és bizonyos csomópontokban meg találhatóak oktatási intézmények.
Gyönyörű írás, mi? Én hétköznapinak látom ezt a fontot, ahogy a Gyakori megjeleníti. A kesergésre meg nem kell felhívni Állam bácsi figyelmét, ez folyik minden csapból.
Látom, mindenki lepontozódik, aki nem a zsebkendőgyár kapacitását akarja felturbóztatni, pedig utoljára 07:22-kor is leírta, mik a választási lehetőségek (meg is kapta a magáét ő is).
Már félreértés ne essék, ezt a terhet az átlag fizikumú és lélekerős fiatalok bírják (akinek a dédapja hajnalban másfél órát gyalogolt befelé a gyárba 1910-ben), de ma nem mindenki átlagos (1910-ben több volt az átlagos, a született hét gyermekből az életben maradt kettő). Aki nem bírja, annak e tény figyelembevételével kell berendeznie az életét. Itt volt az a most meghalt srác, akinek az érettségire szaladt tele a t*ke a világgal, és azóta az ökrös szekér mellett gyalogolt. Az is egy élet.
válasza:Mintha a saját szavaimat olvastam volna, néhány kivétellel, de az elkeseredettség, fásultság érzése bennem is megvolt. Az utolsó évben (tavaly) iskolapszichológushoz jártam 2 hónapig, hogy enyhítsen a szorongásomon a teljesítménykényszer és a felesleges tanulás utáni sikertelenség okozta frusztráció legyőzésében. Most az egyetemen teljesen másképp érzem magam, mert hiába stresszes, tudom, hogy miért tanulok és ez a különbség.
Amit tudok tanácsolni: nézz magadba, gondolkodj el azon, hogy mi érdekel, lehet bármi. Felejtsd el azokat a tárgyakat, amik egyáltalán nem kellenek, azokból elég a kettes. Kitartás, az utolsó évben lesznek szép emlékek is, nagyon gyorsan el fog telni. Szalagavató és már érettségizel is. Legyél erős és minden jót!
L/20
válasza:Egy szakember véleménye:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!