Miért számít kövérnek egy 170 cm-es 57 kg-os lány?

Az egész családom folyamatosan azzal piszkál, hogy fogynom kellene. Anyám 166-7 cm körül van és 56 kg, őt mégse piszkálja senki, pedig neki van hasa. Mikor mondtam neki, akkor azzal jön, hogy de ő hány éves, meg ő szült 2 gyereket stb.

Folyton azt nézik, mit és mennyit eszem, ha egy nap kétszer eszem, akkor jön a kérdés, hogy már megint eszel, akármit eszem azt mondják, a disznó is ettől hízik.

Ha megyek iskolába apám állandóan kérdezgeti, hogy fogsz magadnak venni enni és mit. Amikor jövök haza az az első kérdés, hogy mit ettem, részletesen el kell mondanom mindent a kajáról. Ha kimegyek a konyhába egyből ott terem, vagy kiszól a szobából, hogy mit csinálok. Állandóan kérdezgeti, hogy nem gondolom, hogy fogyókúráznom kellene-e.

Anyám, ha megyünk vásárolni mindig az XL-es, XXL-es ruhákat nézegeti nekem. Egyszer vett nekem egy nadrágot, ami kicsi lett, erre azt mondja b*zd meg milyen kövér vagy, holnaptól fogyókúra.

Egyszer a nagymamámmal mentem vásárolni, felpróbáltam egy nadrágot, erre hallom, hogy mondja az eladónak, hogy hát muszáj neki felpróbálni, mert elég nagydarab.

Én vagyok a legvékonyabb a családban, apám 100 kg, a tesóm szintén, a papám 120, a mamám 65, de alacsony. Lassan ott tartok, hogy nem merem kinyitni a hűtőt, meg ha hívnak, hogy kész az ebéd, akkor vagy azt játszom, hogy alszom, vagy azt mondom nem vagyok éhes, mert ebéd közben is folyton lesik minden mozdulatomat.

Ha ráállok a mérlegre, akkor az szerintük rosszul mér, de ha ők állnak rá, akkor jól működik...

Minden ismerősöm mindig mondja, hogy milyen jó alakom van, nehogy fogyjak, anyám meg jól kiröhögi őket.

Miért csinálják ezt velem?