Miért látom magamat csúnyának a képeken?

Amúgy nem tudom...

De hidd már el a barátodnak, hogy gyönyörű vagy! :)

Tőlem is volt olyan barátnőm, aki megkérdezte, hogy miért vele vagyok, amikor "jobbat is kaphatnék"? Erre annyit mondtam, hogy: "mert nekem nem kell jobb. Nekem Te kellesz".

A szépség nagyon szubjektív dolog. Egyszer volt, hogy szalítottam a barátnőmmel, de azért még vele, és a családjával beszélőviszonyban maradtam. Idővel összejöttem egy másik nővel. Exem anyukája elkezdett faggatni, hogy miért vele járok, amikor ő nem is olyan szép, mint exem? Erre diplomatikusan válaszoltam, nem akartam megsérteni... de szerintem egyáltalán nem volt nála szebb. Mondjuk csúnyább sem, de ez azért jól mutatja, hogy mennyire szubjektív dolog a szépség. A gimis "nagy szerelmem" egyetlen barátom szerint sem nézett ki jól, én mégis az álomnőt láttam benne. Aki most eszeveszettül tetszik, rá is vagy azt mondják, hogy "nem is szép", vagy minimum azt, hogy "furcsa".

De hogy megfordítsuk a képletet: én sem gondolom magamról, hogy jól néznék ki. Ennek ellenére volt olyan csaj, aki - netes ismerkedés - miután küldtem magamről képet, nagyon pozitív csalódás érte. :) És persze többször megkaptam már, hogy jól nézek ki. Meg persze azt is, aki szerint egy ocsmányság vagyok. Ez van. Az ember nem tetszhet mindenkinek. Sőt, nem akarok aljas szemétnek tűnni, de az sem biztos, hogy akit te jóképű pasinak tartasz, az más szerint is az.

Viszont az miért ne lenne hihető, hogy akivel együtt vagyunk, annak tetszünk?

Az meg, hogy az exe milyen volt? Tudod, nem véletlen ex.

A fénykép meg egyébként is "torzíthat". Teljesen más, amikor az embert élőben látod, mint amikor egy pillanatképen.

A folyamatos önbizalomhiány, meg az önócsárolás tényleg tud kapcsolatromboló lenni. Én már vetettem véget egy alakuló kapcsolatnak emiatt. Jó, mondjuk ő már tényleg nagyon durva mértékben művelte, de egyszerűen: már elérte azt, hogy elmenjen a kedvem.

Altalaban en sem tetszem magamnak a kepeken, tukorben viszont igen.

Ez van, probalok abban a hitben elni, hogy a tukorkep a valos, es igenis jol nezek ki:D

Az emberek teljesen máshogy látják magukat a képeken, mint amilyenek valójában. Ez egy érdekes jelenség.

Én elég sok emberrel találkozom, akiket addig csak képről láttam és kivétel nélkül mindig azt tapasztalom, hogy az általuk vállalhatónak talált profilkép köszönőviszonyban sincs a valósággal. És itt nem minősítésről beszélek, hogy szebb vagy csúnyább valaki, hanem arról, hogy a kép alapján nagyon nehéz lenne felismerni, mert egyszerűen nem hasonlít, más személyiséget sugall és fizikailag is máshogy néz ki. Pl. meghirdettem ingyen elvihetőnek babaholmit és jelentkezett rá egy olyan nő, akin öt kiló smink, minden hajszála tervezetten áll, úgy vigyorog, mint egy eszelős. Na, mondom, ennek a képnek az üzenete nem az, hogy őt lázba hozná a szülés gondolata vagy hogy ha mégis becsusszan, akkor ne rendelne meg a gyereknek bármilyen méregdrága dolgot… Nekem teljesen antipatikus volt kép alapján. Erre megjelenik egy teljesen hétköznapi, smink és belőtt haj nélküli nő, hátára kötött babával, aki élőben ezerszer szimpatikusabb, emberközelibb, értelmesebb volt, mint amit a képével üzent magáról. Vagy meghirdettem ingyen elvihető fotópapírt, azért egy ürge jött, akiről szintén vmi holywood-i fotó volt fenn, na mondom, ez biztos valami hülye showman, mire megjelenik egy dagi családapa, aki a gyerekei képét akarja majd kinyomtatni…

És állandóan ez van.

Én fotózom, van egy jó portréobjektívem, amivel lélegzetelállító portrékat tudok lőni, amikről tényleg felismerhető valaki és még jól is néz ki. Ajánlottam már fel többször is, hogy lövök jó portrét az idétlen és igénytelen szelfik helyett, csak hogy csökkentsük azt a vizuális környezetszennyezést, amit az emberek a profilképeikkel művelnek. És hiába csinálok olyan fotókat, hogy megszólal, olyan szögből, amin nem tűnik az illető egy kitekert nyakú kacsának, és hiába ájul el mindenki, amikor megosztja magáról a neten, hőn szeretett botrányos szelfijét nem cseréli le!

Egyszer volt itt egy olyan kérdés, hogy miért szelfizel, ha mást is megkérhetnél arra, hogy lefényképezzen és az kevésbé lenne olyan nyomorék, mire sokan azt válaszolták, hogy de ők tudják, hogy milyen póz, milyen szög áll nekik jól… Namost, pont ennyire tudják, hogy életidegen, mű, nem önazonos képeket tolnak magukról.

Szóval az, hogy te milyennek látod magad, ez sokkal inkább lehet valami szubjektív pszichés dolog, mintsem a valóság. Pszichoterápia segít önértékelést helyretenni, ha az valamiért sérült kisgyerekkorban.