Kedves Mindenki! Van még rajtam kívül, aki már nem szereti ezt a "versengést" a lányok között? Én utálom már, hogy minden kötelezően ki van rakva és mindig tökéletes körmökkel meg hajjal menjek ki minden nap, mert ha nem így teszek, akkor lenéznek.

Én csak a saját tapasztalatomat tudom leírni, onnan jött a kérdés. 30-as vagyok. Pl.volt olyan hosszú kapcsolatom 20-as éveimben, ahol a barátom külsőre pont olyannak szeretett engem, ahogy én is magamat. Nem szerette a "felhajtást", hanem annak örült, ha kialszom magamat és sportolok és sok vizet iszok, vigyázok a hosszú hajamra stb, tehát megőrzöm a "baba" fittségemet (vékony alkat, rugalmas bőr, smink nélkül sincs pattanás, se szem alatti karikák stb). Ő utána már nem találtam ilyen fiút. Szerintem emiatt jött markánsan a kérdésem. Egy volt barátom nagyon szeretett, szerette a személyiségemet is, de "beidegződése" volt, hogy pl a piros köröm a menő, meg szép arcom van, miért nem sminkelem magamat, mert a szomszéd csaj nem is olyan szép, de kozmetikus és minden nap úgy megy ki, hogy mindenki utána fordul (gondolom ő is szívesen "mutogatta" (volna) a baratnőjét a világnak, de pl nekem ez fura, ha ezzel veszek le valakit a lábáról és nem azzal, hogy kedves vagyok meg segítőkész). Másik kedvesemnek is voltak "elvárásai" és minél több barátnője volt előttem az illetőnek, annál jobban kijöttek ezek. "Te miért nem úgy csinálod...?" Persze sajnos ezt megismerkedésünk alkalmával nem lehet egyből "kiszámolni", később tudom meg, meg később is jönnek ki ezek a dolgok amiatt, hogy 3 "nője" volt addig vagy 30.

A másik, mikor szinte napi szinten hallok olyat átlagos munkahelyen vagy a buszon, hogy "milyen igénytelen már, csak összefogja a haját egy gumival, meg lepattogott a körme" holott meg van mosva meg fésülve a haja és a másiknak meg lehet, hogy egy napot sem bírt ki a körömlakkja és nem arról van szó, hogy 2-3 napja nem mosta le. Ilyenekre gondolok. És megértem, hogy a pasi automatikusan fordul a szépre. De a nők egymásra mutogatása versengést szül. Az is "feszeng" és valamilyen szinten a ligába akar maradni, aki olyan mint én, egyszerűen azért mert nem tűnik korrektnek, hogy azért vagyok megkülönböztetve mert "nem tartom" az iramot és a trendet.

Én mondjuk úgy tapasztaltam, hogy mamáméknál inkább az számított, hogy kedves-e a nő, és hogy alapvetően szép-e, tehát nem az, hogy valamilyen, de mivé polírozza magát. Meg mamáméknál meg anyáméknál is "választható" volt még olyan, hogy fested-e a körmöd meg hogy a karodat is gyantázod meg többet mutatsz vagy mindent leborotválsz odalent vagy csak valamilyen fazont alakítasz ki, ezek inkább akkor szerintem olyan "hűha" kategóriák voltak, mostanra meg (velem szemben, ahogy érzem) inkább alap elvárás. Tehát a fölöttem lévő generáció nő tagjai nagy-nagy bókokat kaptak, ha tipi topik voltak, tehát ők voltak akkor a "leg*-ek", ma meg ha nem vagy az, akkor miért nem...? Pl sokáig készülődök egy eseményre, majd megérkezek, én is szép vagyok, de mindenki más is olyan gyönyörű, hogy megint csak "láthatatlan" vagyok. Erre én... oké, akkor ezt elértem volna akkor is, ha csak lefestem a szem alatti karikáimat... És ez elégedetlenséget szülhet. Mert engem a szépségipar alapvetően nem érdekel, de szépségipar lett az egész világ :D És igen, ezek alapján persze... bennem van a megfelelési kényszer. Ezt hogyan zárjam ki, ha pl nehezen találok már "olyan" pasit vagy olyan munkahelyet.