Akkor a szépség mégsem annyira relatív?

Kezdjük azzal, hogy a helyes szó nem a "relatív", hanem a "szubjektív". A kettő között van némi különbség. Olyan jellemzők is lehetnek relatívak, amik objektívek. De ez már fizika, ha érdekel, kress rá, hogy "relativitás". ;)

Másrészt: ne keverjük a szubjektivitást a statisztikával! Ha egy nő 10 férfinek tetszik, 90-nek meg nem, akkor ő szép, vagy sem? Szebb, mint az, aki 90-nek tetszik, és 10-nek nem? Hibás gondolat, ha erre rávágod az igent. Részben azért, mert a szépség sem egy bináris mennyiség. Nem csak "gyönyörű és ocsmány" van, a kettő között nagyon széles a skála. Mi van, ha az egyik nő 90 pasinak tetszik, de mindegyiknek csak "épp, hogy", és 10 meg egyenesen undorodik tőle, ellenben a másik 10 férfi számára az álomnőt jelenti, akkor most melyik a szebb? És az a tény, hogy van, akinek az egyik tetszik, és van, akinek a másik, pont azt bizonyítja, hogy a szépség szubjektív. Az nem változtat a szubjektív mivoltán, hogy a vélemények aránya nem pontosan egyenlő. Pláne, hogy érdekelné a fenét, hogy álmaim nője vajon a pasik hány százalékának tetszik, vagy hogy én a nők hány százalékának jönnék be, ha imádjuk egymást, és tetszünk egymásnak.

Harmadrészt: azért az mindenkinek nyilvánvaló, hogy Molnár Krisztiánnak nem a külseje a legnagyobb problémája. Egy arrogáns, antiszociális, beszélni alig tudó, munkakerülő értelmi fogyatékos alkoholistával, aki szerint ő (meg a "donét") a világ közepe, és mindenki csak egy alsóbbrendű senki, még akkor sem akarna értelmes nő párkapcsolatot, ha egyébként egy görög isten lenne.