Sokan lenézik és kevesebb értékűnek tartják a kövér embereket?

Előző kérdést olvastam, de nem vettem észre, hogy kevesebb értékűnek titulálta volna bárki is a kövér embereket.

Hátrány éri az életükben -ezt tény. A kérdés az, hogy akarnak e tenni ezért. Én hisze, hogy le lehet adni jópár kilót akarattal. Nem sokan viselik el a mellettük szuszogó, izzadó, állandóan zabáló embert.

Én tök türelmes vagyok, felőlem a kolléga gurulhat is, ha érti, tudja és csinálja is a feladatát.

Elsősorban nem a külsejét nézném hanem a hozzáértését.

Ez a baj hogy ma a külső fontosabb,mint tudás,utána meg rinya van mert szöszi lop a kasszából,végig dugta a fél cég,beszélni se tud ,mert ostoba ,csak jó az ágyban a főnőknél aki persze családos ,szánalmas.Azt választanám aki dolgozni akar és tud nem az számit hogy kövér vagy h gebe.

Én ezzel értek egyet:

"ha nem betegség miatt kövér, hanem mert elhanyagolja magát, édességet zabál stb., akkor vessen magára, hogy nem tud érvényesülni..."

DE!

Viszont azt honnan tudja mondjuk egy munkáltató, hogy mitől kövér az az ember, aki megjelenik nála egy állásinterjún? ÉS egyáltalán miért nem az emberek agyát "vizsgálják" meg egy állásinterjún? Itt nem csak a kövérségről van szó, aki ismerősnek az ismerőse, vagy csak az egyik szebb, mint a másik az kerül be. Nem feltétlenül a kövéreknél van ilyen hátrány...

Sajnos ma már nem az ész a fő kritérium egy állásinterjún. (tisztelet a ritka és kevés kivételnek)

Amikor állásinterjúkra járkáltam 2006-2007ben, akkor ezt én is megfigyeltem. kb. 10kiló feleslegem volt. 3hónap alatt leadtam és sokkal több helyre akartak felvenni. Ez főleg abban az esetben volt igaz, amikor pasi interjúztatott. Ha vékonyabb voltam, akkor felvettem a szűk felsőt és mellbedobással segítettem magam (nem nagy kivágással) is a munkához.

2008ban szültem. a 8.,9. hónapban híztam 25 kilót. a terhesség alatt 30at összesen, majd még 10kilót szoptatás alatt. Most 40kiló súlyfeleslegem van. Vállakozóként dolgozom és nem érzem hátrányát a súlyomnak, mivel az ügyfeleim tovább ajánlanak és a munkám alapján ítélnek meg, de ha állásinterjúra kellene mennem, akkor el sem mernék menni. Kb. sátorponyvát kellene felvennem... Ha a munkaadó nem is szólna semmit, akkor is gátlásaim lennének és nem adnám teljesen önmagam...

Ebben az a szép, hogy amikor 40kiló feleslegem volt és szóltam az orvosnak, hogy 1hónap kemény fogyókúrával is csak 2kiló ment le a 105ből, semmit nem szólt. Azt mondta, hogy az 2 év alatt -40... Most magánorvoshoz mentem alkalmanként 10ezer ft és kiderült, hogy nem bontja a szervezetem a cukrot és a szénhidrátos dolgokat. Kapok majd egy gyógyszert, ami pótolja a hiányzó dolgot és akkor elvileg fogyok majd. Halálra fogyóztam magam és semmit nem ért és meg sem fordult egy orvos fejében sem, hogy nem telezabálom magam...

Egyébként ha nő interjúztat (nem fiatal csinibaba), akkor ők általában jobban átérzik a dolgot és nem foglalkoznak a súllyal. De nekem szerencsém van, mert vállalkozóként nem a súlyom nézik, márcsak azért sem, mert először telefon és email kapcsolatban vagyok az ügyféllel. A személyes találkozókor pedig már 20ad rangú a súly.