Https://www.tumblr.com/blog/ifyouneedtooo vélemény? Még csak most kezdtem.

Nem kell leszólni a másik blogját, tanácsot kér és rendes véleményt. Ha nem tudsz tanácsot és normális véleményt kinyilvánítani akkor minek írsz választ?

Kedves kérdező :D A témán változtass,mert szörnyű:),túl sok a szöveg,de ha ennek készült akkor nem szóltam:) Nem kell fikázni tényleg csak a témát kell cserélni,hogy átláthatóbb legyen.Illetve tényleg nem tudunk "rólad" véleményt írni pár sorból. :))

#21 > tanácsot kér és rendes véleményt

Csak véleményt kért, tanácsot nem, legalábbis én nem látok ilyen sort tőle. :-) Véleményt kért, és azt kapott is. :-) Illetve részemről kapott indoklást is, és tanácsot is, csak valamiért tökéletesen elkerülte ez az ő és a te figyelmedet is. :-)

> A témán változtass,mert szörnyű

Milyen témára gondolsz? :-) A tartalmi témára, hogy miről ír? :-) Vagy a blog megjelenítési témájára, sminkjére, dizájnjára? :-) Ez utóbbival szerintem nincs komoly gond. :-) Illetve kinek mi tetszik ugye. :-) Persze ha neked a megjelenítési téma szubjektív okokból nem tetszik, akkor végül is… :-) véleményt kértek, és ha neked ez a véleményed, akkor oké… :-)

> túl sok a szöveg

> tényleg nem tudunk "rólad" véleményt írni pár sorból

Nekem kicsit ellentmond a kettő egymásnak. :-) Nem tudunk meg a blogíróról semmit, mert csak pár sort írt. :-) Ha még kevesebb szöveg lenne, még kevesebbet tudnánk róla. :-) Vagy arra gondolsz, hogy legyen rajta több kép? :-) Az a gond szerintem a képekkel, hogy kevésbé konkrétabbak, mint a szöveg. :-) Egy képet sokan sokféleképpen értelmeznek, egy kép csak érzelmeket tud esetleg átvinni, ha nem a blogíró készítette, vagy nem őt ábrázolja. :-) Az érzelmek mögött meg sokfélék lehetnek a gondolatok. :-) Egy esős ablak képe? :-) Kifejezhet szomorúságot. :-) De az is lehet, hogy az illető szereti az esőt, az eső illatát, így lehet, hogy pont azért teszi ki, mert ő örül ennek. :-) Pusztán képekkel, gondolatok nélkül kommunikálni… :-) Hát ha önkifejezésről van szó, akkor ez jóval nehezebb terep. :-) Meg a másik oldalról, ha pl. naplementés képet akarok nézni, akkor keresek a Googlen, hálistennek még vannak, akik csinálnak ilyet és nem csak belinkelik, amit valaki már megcsinált. :-)

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Kedves kérdező! :-)

#22> vègre valaki megèrt :) köszönöm ;)

Mit? :-) Ha megnézed, kizárólag kritizált. :-) Elemezzük ki? :-)

» Nem kell leszólni a másik blogját, tanácsot kér és rendes véleményt.

Ez nem neked szólt, hanem nekünk. :-)

» Ha nem tudsz tanácsot és normális véleményt kinyilvánítani akkor minek írsz választ?

Ez sem nekünk szólt, hanem nekünk. :-) Nem mellesleg egy kicsit bort iszik, vizet prédikál jellegű. :-)

» Kedves kérdező :-)

Ez neked szól, de csak megszólítás. :-)

» A témán változtass,mert szörnyű

Tehát szörnyű a témád. :-) Mondjuk nem derül ki, hogy a grafikai témáról, vagy a szöveg, üzenet témaválasztásáról van szó. :-) Illetve nem derül ki, hogy mi szörnyű benne, hogyan lehetne jobbá tenni, hogy ha kicseréled, mire figyelj, hogy ne legyen szörnyű. :-)

» túl sok a szöveg,de ha ennek készült akkor nem szóltam

Ez is kritika. :-) Itt sem derül ki, hogy miért baj, hogy túl sok a szöveg, az miért rontja el az oldalt. :-) Az sem derül ki, hogy mivel tehetnéd jobbá, mit tegyél fel szöveg helyett. :-) (Mondjuk minden bejegyzésed kb. egy mondat, ennél kevesebb már csak tőmondatok, vagy befejezetlen mondatok lehetnének.) :-)

» Nem kell fikázni tényleg

Ez megint nem neked szó, hanem nekünk. :-)

» csak a témát kell cserélni,hogy átláthatóbb legyen

Ebből gondolom, hogy itt a grafikai témáról van szó. :-) De nem írja, hogy mi benne a rossz. :-) Illetve nem írja, hogy hogyan lehetne jobbá tenni, mire kellene figyelni. :-) Nem írja, hogy mitől átláthatatlan a jelenlegi? :-) Hiszen elég kontrasztos a háttér meg a bejegyzés, jól elkülönül. :-) A színvilág tükrözi a tartalmat, egy kicsit „sötét”, ahogy az a pár mondat, ami az oldalon van, az is kicsit sötéten látja a világot, legalábbis nem egy életvidám bloggerre utal. :-) Oké, nincs agyondizájnolva, mondjuk úgy minimal dizájn, de az is egy stílus, objektíven nézve nincs azzal gond. :-) Sőt egy blog esetén a tartalmon van a lényeg, a minimalista dizájn segít a tartalomra koncentrálni, nem vonja el a figyelmet. :-)

» Illetve tényleg nem tudunk "rólad" véleményt írni pár sorból.

Ez is eléggé ugyanaz a kritika, amit én írtam. :-) Nem derül ki a blogodból rólad semmi, ergo önkifejezésre jelen formájában és terjedelmében alkalmatlan. :-)

~ ~ ~

Úgy összességében sokkal kritikusabb volt, mint én, és még csak indoklás, vagy iránymutatás sincs benne annyira.

Szóval nem igazán értem, mitől lett az ő válasza szimpatikusabb. :-) Lehet, hogy a minden mondat végén szereplő szmájli miatt? :-) Akkor ezen ne múljék, én is tudom helyettesíteni a mondatvégi írásjelt szmájlira, ha ettől érthetőbb, elfogadhatóbb a válaszom, akkor feláldozom a helyesírást ennek oltárán. :-)

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

> MÈGIS MI A FRANCÈRT KELL AZ UTOLSOT LEPONTOZNI MIKOR NORMÁLIS VÁLASZT IRT

Hellyel-közzel tényleg normális válasz. :-) A „válasz haszontalan” ítélettel én sem egészen értek egyet. :-) Egy véleményt kérő kérdésnél ha egy válaszoló a kérdés témakörében ír, akkor az nem lehet irreleváns, helytelen válasz. :-) Ő tényleg a véleményét írta le, és ebből a szempontból megfelelő egy válasznak, még ha történetesen nem is értek minden sorával 100%-ig egyet, de ez meg nem szempont, nem lájk gomb ez, és nem is szavazás. :-) Esetleg ami kiverhette a többiekben a biztosítékot, az az a két belső ellentmondás, amire fentebb próbáltam rávilágítani. :-)

"Nem kell leszólni a másik blogját, tanácsot kér és rendes véleményt. Ha nem tudsz tanácsot és normális véleményt kinyilvánítani akkor minek írsz választ? "

"Nem kell fikázni tényleg"

csak ezért tetszett neki :D

Ez nem durva megfogalmazás

Az életben ennél durvábbakat is fog kapni.

Ne haragudj, de te már magát az embert is félreérted. Én is tudok ilyesmiket kipakolgatni, lemásolni egy az egyben azt, amit ő csinált, attól még nem leszek az élettől megnyomorodott. Egyébként abban az esetben, ha ez tényleg ezt akarná kifejezni (sajna, nem teszi), akkor egyrészt nagyon rosszul csinálja, bennem ilyesmi érzéseket nem keltett, és akkor még vedd hozzá, hogy nem a tetszésért építgeti, hanem tényleg önkifejezésből...no. és ezért hülyeség a kérdés is maga, hisz akkor nem kérné senki véleményét, hisz nem azért készíti.

Vagy ugye beszéljek E/1-ben, hisz a hazugságod nyilvánvaló.

> hát kedves utolso előtti: nagyon hosszan fogalmaztál

Az írók darabokat írnak, én egészeket. :-) Amúgy informatikus vagyok, nagyon gyorsan gépelek, így hamar el tud menni velem a ló. De szerencsére ez nem chat, az írás megmarad, el lehet olvasni később, vagy több részletben is.

> ha jobban megnèzed a többi ember durvábban fogalmazott ès igy èrthető hogy miért lettem dühös

Az ember hajlamos így tenni ebben a témakörben. Én magam vagy két tucat ilyen jellegű – milyen a honlapom/blogom/oldalam – kérdésre válaszoltam az elmúlt évben, és rendszerint egy-egy ilyen oldalon volt maximum egy tucat bejegyzés, és az egész az átlag színvonal alatt van, é minden kritikát nagy vehemenciával utasítanak el, hasonlóan hozzád, hozzátok. A legtöbbször folytatása sincs az adott oldalnak, blognak, ami valahol igazolja ennek az elutasításnak a jogosságát, így az ember megtanulja, hogy ne szánjon rá sok időt, mert az oldal, blog készítője se fog sok időt szánni rá. Én bizonyára naiv vagyok, hogy ennek ellenére néhanapján mégis megpróbálok kifejtőbben válaszolni, ha csak egy embernek lesz hasznos ez, már megérte. Meg úgy mindig érdekes egy vita már csak pszichológiai, szociológiai okokból is, tehát miért ne?

> ha meg nèzitek jobban a blogot,láthatjátok milyen szar az èlete

Mint írtam pont ez a gond, hogy nem derül ki. Mit tudunk a – feltételezhetően – lányról? Semmit. Nem tudjuk mennyi idős, hogy néz ki, mi érdekli, mit csinál. A bejegyzésekből maximum annyi derül ki, hogy valami viszonzatlan szerelem indukál néhány bejegyzést, de erről sem tudunk semmit, hogy egy hónapja tart, vagy három éve, nem derül ki, hogy Justin Bieberbe szerelmes, az osztálytársába, a matektanárába, vagy a sarki fűszeresbe. Nem derül ki, hogy mi van, a fiú nem is ismeri őt? Vagy ismeri, de nem tudja, hogy szereti? Vagy tudja, de elutasítja? Vagy már járnak, jártak, de szakítottak? Vagy úgy általában mégis mi a meggymagos ménkű van… :-)

Amúgy olyan szar nem lehet az élete, ha blogot vezet, akkor valószínű, hogy van szeme, van keze, ami már valami. Van számítógépe, van internet előfizetése, tehát olyan nagyon szegény sem lehet. Még csak a hónap közepén tartunk, és már 47 bejegyzés van, tehát rengeteg szabadideje van, nem kell napi 12-16 órát gürcölnie a megélhetésért. Valószínű, hogy diákról van szó, tehát nagyon nem ő fog rágódni azon, hogy miből futja majd kenyérre a hónap végén. Persze ezek feltételezések, mindenesetre ha van is valami – a viszonzatlan szerelmen kívül –, ami szarrá teszi az életét, akkor nem ír róla, így nem is tudhatunk róla, de ez összességében nem is érv a blog minősége szempontjából.

Ez olyan, mintha megkóstolnál egy kenyeret, ami sós, száraz, odaégett, és azzal próbálnád a minőségét javítani, hogy látható, milyen szar élete van a péknek, aki sütötte. Ez sajnálatos, de attól a kenyér nem lett jobb…

Nem akarom elbagatellizálni a dolgot, egy szerelmi bánatot is meg lehet élni az adott élethelyzetben katasztrófaként. De mint írtam, ez nem szempont a blog megítélésén. Én megjártam ilyen szempontból a poklot és a mennyországot is, és ismerek pár hasonló életutat. De a pokoljárásnak mindig az az ismérve, hogy az ember kínlódik, méghozzá azért, mert folyamatosan ugyanazok a gondolatok, érzések kergetik egymást a fejében, mint egy saját farkába harapó róka. Ez tulajdonképpen a tényleges, orvosi szempontból is annak tartott depresszió egyik tünete lehet, még ha esetleg nem is válik súlyosabbá, de ez a jelenség a legtöbbször előfordul. Akkor is, amikor az ember nem akarja, tehát valamilyen módon meg akar szabadulni ezektől a gondolatoktól, elmondani, megfogalmazni, leírni, hogy lezárhassa őket. Aki igazán szarul van, az hajlamos rengeteget panaszkodni, ha blogot vezet, akkor nem egysoros bejegyzéseket fog írni, hanem kisregényeket.

Ahány igazán nehéz helyzetben lévő embert ismertem, aki ezt blog, Facebook bejegyzések, Facebook oldal formájában próbálta úgymond levezetni, az mind nagyon hosszú és mély gondolatsort írt, néha kvázi követhetetlen mennyiségben. Azért, mert ki akarja fejezni magát. Erről szól az önkifejezés, és az adott élethelyzetben ez afféle kényszer is.

> ezeknek üzenem:megnèznèm èn szivesen hogy a ti blogotok jobb e

Hibás érv. Mondjuk ha elmegyek egy étterembe, ahol rendelek egy bélszínt Sztroganoff módra, és úgy találom, hogy az étel nem ízlik, el van sózva, oda van égetve, akkor teljesen jogos, hogy megjegyzem, hogy ez ehetetlen. Ha valaki – mondjuk a pincér – azt találja mondani, hogy csinálj jobbat, ha nem tetszik, vagy azt firtatja, hogy én jobbat tudok-e csinálni, arra az ember finoman szólva furcsán fog nézni. Nem, nem kell nekem jobbnak lennem ahhoz, hogy megítéljem más munkáját. Sőt még értenem sem kell hozzá. Mivel az étterem pont azért van, hogy olyan emberek egyenek ott, akik nem akarnak, nem tudnak, vagy nincs idejük főzni, ezt a küldetést választotta, ezért teljesen jogosan várható el tőlük, hogy jobban főzzenek, mint a vendégek. Ugyanez igaz a blogra. A blog is egyfajta szolgáltatás, még ha amatőr módon megy is. A blogíró azért ír, hogy azt majd valaki elolvassa. Jogosan várható el a blogírótól, hogy akkor kezdjen el nyilvános blogot írni, ha sokkal jobb, mint az átlag, sokkal jobban ír, „szórakoztat”, mint az olvasók nagy része tudná.

Amúgy én három évig vezettem blogot. Abszolút énblog volt, tehát a saját történéseimet írtam le, az első bejegyzések kb. olyanok is voltak. Nem volt még rutinom, utólag visszaolvasva azokon kívül, akik átélték velem az adott helyzetet, azokon kívül nem hiszem, hogy bárki érdeklődésére számot tarthatott volna. Nota bene soha eszembe se jutott, hogy vadidegenektől kérdezzem meg, hogy mi a véleményük róla, mert ez deklaráltan szűk körnek íródott. Viszont magam is visszanézem, mit csináltam, próbáltam azért egy idegen szemével nézve is megítélni, és azt találtam, hogy valami nagyon hiányzik belőle. Mert ugyan leírtam, hogy ezt és ezt csináltam, ezekkel és ezekkel az emberekkel, de nem voltak saját gondolatok.

Idővel aztán a blog átment afféle filozofálós blogba, ahol egy-egy témára koncentráltam rá, de úgy, hogy az továbbra is rólam szóljon. Ekkor sem gondoltam azt, hogy egy idegennek ez különösebben érdekes lenne, de valahogy mégis jöttek idegenek, elkezdtek kommentek is születni a blogbejegyzések alatt, beszélgetések, viták, eszmecserék, és ez tök jó volt, pedig a blog egy saját blogmotorral ment, egy teljesen elszeparált oldalon, ahova nem vezetett link, amire maximum rákeresni lehetett, vagy ha az olvasó osztotta meg azt valaki mással. (Akkor még nem volt Facebook, se lájkolás, se megosztás.) Szóval valahogy lettek olvasóim. Nem sok, de ez nem is volt cél, illetve ettől még nem lett hű de nagy valami az egész, pusztán tényleg arról szólt, hogy pár emberrel megosszam a gondolataimat, az érzéseimet, tehát tényleg önkifejezés céljából született, és különösebb értéket úgy általában nem képviselt.

A blog ma már nincs meg, mert bizonyos gondolatokat úgy haladtam meg, hogy ugyan azt felvállalom, hogy anno ott és akkor azt gondoltam, amit, de nem éreztem célszerűnek, hogy azokból ítéljék meg a jelenlegi énemet. Folytatni meg időm és energiám nem volt, illetve már nem volt olyan igényem, hogy leírjam, megosszam a gondolataimat másokkal, így inkább lezártam három év után a blogot, majd újabb egy-két évre rá inkább töröltem a tartalmát.

> mindenkinek más az èlete ès az izlèse! mindenkinek nem tetszhet a blog

Valóban nem. De itt vannak szubjektív és objektív kritériumok. Az, hogy a fent nevezett Sztroganoff bélszín nem ízlik mindenkinek, az szubjektív. De ha egy étterem sült vattát szolgál fel, ami tocsog az olajban és háromszor annyi sót tesz rá, mint a napi sóbeviteli igény, az objektív szempontból rossz. Egy ételnek vannak objektív kritériumai, pl. a mennyisége, a tápanyagtartalma, annak aránya, az ízvilága. Néhány tényleg objektív, néhány meg csak kvázi objektív, a szokások, a normák miatt szempont. Pl. itt Magyarországon nem eszünk kutyát. Ez csak kvázi objektív szempont, mert vannak országok, ahol ezt megteszi, és ott ezzel nincs is baj, tehát objektív szempontból lehet ez is jó. De itt a norma, az amúgy tanult közízlés miatt nem elfogadható, tehát csak kvázi objektív mérce, de az úgy általános itt szép hazánkban. Egy blognál, vagy bármilyen netes tartalomnál is ugyanígy vannak objektív mércék. Aki honlapkészítéssel foglalkozik – gondolom fentebb vannak itt kollégák –, azok pontosan tudják ezt, sőt valószínű tanulták is.

Én megpróbáltam kizárólag objektív dolgokat felhozni, vagy arról beszélgetni. Szubjektív szempontokat nem írtam le, pedig abból is van bőven. Pl. én az érzelmek szabadjára engedését nem tartom helyesnek. Egy ideig én is szabadjára engedtem őket, és mára ezt hibának tartom. Aki rossz helyzetben van, az ne rágódjon az érzelmi hatásain, hanem tegye a dolgát úgymond, keresse a lehetőségeket, döntéseket, gondolkodjon racionálisan, az érzelmeit meg tartsa kordában. De ez szubjektív, ez nekem egy felismerés, amit lehet más még nem, vagy amúgy nem hoz, hozott meg, így nem is várom el, hogy mindenki ugyanígy gondolkodjon erről.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Röviden: Az, hogy más tud-e jobbat csinálni, az nem értékteremtő kategória, attól nem lesz az adott dolog jobb. Az, hogy ki milyen élethelyzetben van, az sem értékteremtő kategória, ettől az, amit megítélünk, nem lesz több, vagy jobb. A blog egy produktum, és mivel nyílt, így formailag vannak vele szemben objektív elvárások, amihez lehet és ildomos is alkalmazkodni úgy, hogy a tényleges tartalom ugyanaz marad. Vagy választhatod azt is, hogy nem veszel ilyet figyelembe, mész a saját fejed után, de akkor meg ne nagyon érdekeljen, hogy más jót, vagy rosszat gondol-e az egészről.