Mikor jó a var kulcsszóval deklarálni változókat, példányosítani objektumokat?

Leginkább soha nem "jó", és általánosan minél kevesebbszer használod a var kulcsszót, annál jobb. Vannak esetek, amikor kényelmes (ha nagyon hosszú a típus megnevezése), de csak akkor elfogadható a használata, ha ettől függetlenül egyértelmű marad, hogy mi a változó típusa.

Példának okáért ha ugyanabban a sorban példányosítasz egy objektumot:

List<KeyValuePair<Int,String>> pairList = new List<KeyValuePair<Int,String>>()

Ugyanabban a sorban kétszer is leírod a változó teljes típusát, ebben az esetben megengedhető lehet a var-t használni, és indokolt, mivel a típus megnevezése elég hosszú.

Amikor ne használj vart:

var result = SomeFunction();

A SomeFunction visszatérési típusa nem látszik ránézésre, így tovább tart megállapítani a result változó típusát. (Illetve ha a SomeFunction megváltozna, és más típust adna vissza, akkor ebben az esetben a változó típusa is megváltozna, ami nem biztos hogy jó dolog)

És a szürkezóna:

var grade = 4;

var name = "Jácint";

var isPassed = true;

var myObj = new MyClass();

Lehet, hogy a literálok/példányosítás megsúgja a változó típusát, de mivel a típusok megnevezése önmagában alig pár karakter, így nem különösebben indokolt a var használata.

Milyen nyelvet használsz? Ez fontos lenne.

C#-ot használsz? Én ott sose használnám. Ugyanúgy nem, mint az auto típust a c++-ban. Nem természetes, hogy egy statikusan tipusozott nyelvben ilyet csinálj, rontja az olvashatóságot és kényelmetlenné teheti a debugolást. Itt egy cikk róla: [link] . Néhány esetben szerintük megéri használni, de az én személyes preferenciám az, hogy kerüljük el messziről. Suliban azért így tanítják valszeg, mert a legtöbb osztálytársam azt se képes felfogni, hogy hogyan működik egy while ciklus, nemhogy a tipusozást megértsék.

Abban az esetben ha javascriptet használsz (a kérdésedből először erre gondoltam): a var az függvény scoped. Tehát ha deklarálsz egy változót egy if-ben vagy egy valamilyen ciklusban, akkor az elérhető lesz az egész függvényben. A let az block scoped. Azaz az if-en belül deklarált változó csak annak az if-nek a kapcsos zárójelei között érhető el. Mindkét megoldásnak megvan az előnye. Én a let-et preferálom ahol lehet, var-r pedig ott, ahol a let-tel nem megoldható. Ehhez is egy cikk: [link]

"Nemcsak egyetlen egy nyelv érdekel. :)"

Különböző nyelveken teljesen más a jelentése.

A var kulcsszó a LINQ és a névtelen típusok miatt lett bevezetve. Így nem kell kiírnod azt, hogy

IOrderedEnumerable<IGrouping<int, IEnumerable<string>>>

Vagy:

var x = new {

Alma: 5,

Beka: 6

};