Hogyan néz ki egy szoftverfejlesztő átlagos munakapja?

Bemegy a munkahelyére, megissza a kávéját, leül a gépe éle. Megnézi, hogy melyik határidős feladata jár le korában, És elkezdi azt fejleszteni. Két óra múlva megjön a főnök is, kioszt mindenkit, és megmondja, hogy ezzel a feladattal már rég végezni kellett volna. És hogy nem érti mi tart érzem olyan sokáig, mivel ez egy tok egyszerű feladat, bárki képes megcsinálni. Ezután röpke két óra megbeszélés, majd ebéd. Délután programozás, majd délután négykor halaszthatatlan másfél óra megbeszélés.

Ez egy sima magyar kis cég valós napjának vázlata. Természetesen vannak jobb napok is, amikor meg nem kell semmit csinálnod. Vagy ha van is munka,a főnök szabadságon van. Jobban jársz, ha a kezdeti tanulás, szakmai gyakorlati pár év után önálló, szabadúszó programozó leszel, úgy a szívás nagy részétől megszabadulsz. :)

"Hogyan néz ki egy szoftverfejlesztő átlagos munakapja?"

Nagyon erősen helyfüggő dolog ez.

Van ahol keményen taposni kell a gázt egész nap, van hely ahol lazább a tempó, jut idő ejtőzni, kávézni, dumálni, saját hülyeséggel foglalkozni és van olyan hely is, ahol abszolút hawaii van.

Általában a profi szoftvercégeknél van hajtás, reggeltől estig, de nagyvállalati környezetben (pl. vodafone) már nem olyan vészes és kisebb cégnél lehet nagyon jó is, de ez sok más mellett hely és főnökség függvénye is.

Én dolgoztam olyan helyen, kis cégnél, ahova fejlesztőnek vettek fel, de ha kellett én raktam fel a teherautóra a dögnehéz ládákat, sőt, még olyan is előfordult, hogy video DJ-nek lettem beállítva, mindezt úgy, hogy reggel gyanútlanul bementem dolgozni 9-re és egész éjjel toltam a bulit másnak reggel 9-ig, majd le kellett szerelni a cejget, visszadobozolni, felpakolni az autóra majd a bázison le. Ezután mehettem haza, olyan du. fél kettő magasságában. Ezután plusz kb. 3-4 napig csengett a fülem, mert a pult ott volt a hangládák mellett.

Nem lett volna kötelező vállalni, de amikor munka volt, akkor nagyon jó volt, mert változatos, érdekes melók voltak. Előfordult, hogy hétvégén tök ingyen fejlesztettem a cégnek, mert egyszerűen élveztem amit csinálok és olyan is volt, hogy a megrendelt speciális hardverért, ami kellett a munkához, munkaidőn kívül mentem el, mert nem tudtam kivárni, mire a posta kivánszorgott volna vele.

Totál cégfüggő.

Dolgoztam kis cégnél:

Itt én is pakoltam le teherautóról is, meg úgy általában elvárták, hogy aminek a számítógéphez legalább kis köze van, ahhoz értsek és csináljam. Viszont voltak izgalmas feladatok is. Kevés meeting volt, már általában nem csoportmunkában dolgoztunk.

Most egy multinál vagyok, itt sokkal kevesebb a változatos feladat, viszont van egy csomó szakmailag nagyon jó kollega, akiktől sokat tanulhatok, elküldenek rendszeresen tréningekre, sokat meetingelünk, mert csapatmunkában dolgozunk, vannak külföldi kollegák, akikkel telemeetingeket tartunk, viszont szigorú határidők vannak, amiket tartani kell.

Ha részletekre vagy kiváncsi írj nyugodtan!

Multinál totál leépítenek szociálisan, és szakmailag is.

Kis cégnél meg testedet-lelkedet kihasználják aprópénzért.

AZ arany középút a közepes vállalatoknál van, ahol engedik néha, hogy beleszólj a dolgok alakulásába, és te diktálhatod a munkatempót.

#4 Ez azért erős sarkítás.

Én jelenleg egy kimondottan kis cégnél dolgozom (összesen egy tucatnyian vagyunk kb), és egyszerre rettentő laza, a világ legjobb főnökével, és egyszerre egy szakmai kánaán, igen komoly fejlesztésekkel, rengeteg tanulnivalóval. Tisztában vagyok vele, hogy megnyerte az ötöslottót, és hogy a legtöbb hely nem ilyen, de azért jelezném, hogy létezik ilyen.

Bemegyek valamikor 7 és 10 között. Választok, hogy friss gyümölcsturmixot vagy kávét igyak, válsztok hozzá gyümölcsöt vagy süteményt. Leülök az asztalomhoz. Töröm a fejem, kódolok. Egy ponton a csapat megbeszéli kinek milyen segítség kell, ki mivel halad. Leülök, megint töröm a fejem. Ebédszünet, választok valamilyen szimpatikus ételt a kantinban, vagy kiugrunk valamilyen étterembe. Az ebédszünet végéig leülök olvasgatni valami szakkönyvet, vagy biliárdozok egy meccset valakivel. Esetleg csocsó. Néha kosárra dobálgatunk. Vissza megyek az asztalomhoz, csinálom a dolgom, közben Nerf gunnal lövöldözzük egymást. Néha ez idegesítő, de többnyire vicces. Elég nagy szabadságom van abban, hogy mit kódolok, vagy hogyan, és nem ül a nyakamon a főnök. A legkirályabb, hogy nem gond, ha valamit nem tudok, vagy esetleg elszúrtam valamit. Néha nagyon nehéz, de amikor valami összefüggésre rájösz vagy kijavítasz valami nagyon rejtett bugot, az nagyon király érzés tud lenni. Az is elég pozitív, hogy beleszólhatok dolgokba. Este beülök a munkatársam kocsijába, mert én még vagy egy hónap, hogy megkapjam az új céges autót, amit nem nekem kell tankolni. Fizetik a tanfolyamaim, de mire hazaérek agyilag túl kimerült vagyok ahoz, hogy tanuljak, vagy kódoljak, úgyhogy sportolok, olvasgatok, kocsmázok, zenélek, vagy cicás képeket nézek. Esetleg megnézem a gyakori kérdéseket, ha már mocskosul unatokozok, és hencegni akarok. Sajnos legtöbbször a cicás képek nyernek, mert tényleg takony fáradt vagyok, és ez a legtöbb intellektuális teljesítmény ami kijön belőlem.

Én úgy vagyok vele, hogy imádok kódolni, és egész nap azt csinálom, amit szeretek. Az összes többi csak hab a tortán.

De ennél a cégnél eléggé ki van nyalva seggünk :D