A programozók tényleg olyanok, mint amilyennek beállítják őket?

> szívesebben mentem a gépterembe programozni, mint berúgni a haverokkal.

A kettő között kell, hogy legyen egy egészséges egyensúly.

Én szeretek a haverokkal inni, szeretem a feleségemet, és minden vele töltött időt; és persze szeretek lehetetlennek tűnő problémákat megoldani, tiszta kódot írni és a feladatban megfelelő robusztus vagy teljesítmény orientált kódot kiadni a kezemből.

Work hard, play hard!

Két egykori fejlesztőmérnök munkatársam kint volt egyszer gyárban beüzemelni egy mikroprocesszor-vezérelt műszert. Egy dolgozó megkérdezte az egyiket: "a kollégád szoftveres?" Bent elmesélte, és viccesen megkérdezte: "Miről jöhetett rá?" Egy jó beköpésekre hajlamos kollégánk válasza szerint "mert pillantása mint a mélabús mélytengeri halé" :-)

Egyébként, ismertem sokat, aki ha tehette volna 24 órában a gép mellett ül, bár nem voltak kövérek. És olyanokat is akinek egyéb témája sem volt még evés közben sem, mint, hogy "ilyen proci, olyan vinyó", de azért jó "csávók" voltak mind.

A sztereotíp kép szerinti programozó (szerintem):

10-20 éve: szemüveges, szakállas, sápadt, vékonydongájú, kiseggelt nadrágot és elnyúlt pullovert, papucsot hord. Oldaltáskája van.

Ma: mint fent, de ritkább a szakállas és rövidnadrágban, sportcipőben jár, hátizsákkal. Kezében okostelefon, aminek fülhallgatója általában a fülében van.