Milyen alternatívák vannak informatikában, ha nem megy a programozás?

Kedves Kérdező!

Jómagam is hasonló cipőben jártam kb. 3 éve. Ugyan a kérdésed óta több mint 2 év eltelt már, de talán akár még Neked, akár másnak ez segítség.

Az írásaidból nekem az derül ki, hogy igazából a programozás tanulásának az elején rendben mentek a dolgok, és addig nem is utáltad a dolgot. Aztán meg miután kezdted (esetleg nagyon) nem érteni a leadott tananyagot, egyre jobban "utáltad" meg a témát...ez kb. törvényszerű viselkedés egyébként...mindig, ha valamit nem értünk, az nem tetszik, már nem érdekel, abbahagyjuk, stb...ezért érdemes tudni, hogyan kell HELYESEN tanulni. Alapvető, mégsem tanítják meg iskolában - én is mázlistának érzem magam, hogy ebbe "belebotlottam"...egy weboldal, ahol mindent megtalálsz:

[link]

Ja és hogy egyértelmű legyen, én semmilyen kapcsolatban nem állok a weboldal üzemeltetőjével, viszont a könyvvel és tudással, ami a tanulás tanulásáról szól a weboldalon, azzal én már rendelkezem, és alkalmazom (én egy ismerősömön keresztül jutottam hozzá mindehhez, és nem, nem a weboldal üzemeltetője ez az ismerősöm;) - ha beírod a google-be a könyv címét, azaz: 'a tanulás alapvető kézikönyve' akkor első találat az, amit írtam linket, legalábbis az én gépemen ez az első) ---> tehát ennek a könyvnek köszönhetően én például gond nélkül elsajátítottam a Java nyelv alapjait, mégpedig egy 675 oldalas könyvből... most pedig, mivel többet szeretnék tudni, döntöttem az egyetem mellett, és szeptembertől remélem valahol be is fogok tudni iratkozni, mert felvesznek.

De hogy visszatérjek legelső soraimra:

engem alapvetően a filmezés érdekelt 16 éves korom óta, és az írás...és voltak is kisebb-nagyobb sikereim (Kevin MacDonald mellett lehettem kiemelt statiszta, vagy pénzért cikket írhattam szolnok megyei lapnak, stb.), de nagyon nehéz érvényesülni szerintem minden ilyen művészibb szakmában, pláne itthon...és ezért én is akartam (akarok) valami olyan szakmát, tudást, ami akár itthon, akár külföldön keresett...hiába, ha nem akarom, hogy felkopjon az állam és nem akarok életem végéig utcát seperni, akkor nincs más választásom...és azt tudd, hogy én nagyon de nagyon nem voltam számítógép-fan, egyáltalán nem értettem hozzá, és kb. 23-24 éves koromig csak facebook, chat, meg társkereső...ezekre használtam...szóval nem volt ilyen irányú érdeklődésem...aztán tanultam könyvből programozási alapokat, aztán meg belevágtam a 675 oldalas Java-ba...és ment, mint a karikacsapás...mármint, voltak persze nehézségek, volt, amikor egy adott problémának a megoldását 2 hétig (!) kerestem az interneten, mire sikerült megoldanom...dehát inkább ezzel szenvedek, mint utcát seprek...persze a fizikai munkának is megvan a szépsége, és nem nézem le, de én többet érzek magamban ennél, mert mindig kitűnő tanuló voltam. És a lényeg, egyetemre akarok menni, mert nem csak a programozáshoz akarok érteni, hanem sokkal többhöz...és egyetemen könnyebb dolgokat megtanulni, mint mindent itthon egyedül...nem is tudnék pl. mérnöki dolgokat itthon egyedül...a lényeg, ha Te is többet érzel magadban, akkor igen, gyűrd fel az ingujjakat és tanuld meg előbb, hogyan kell tanulni, hogy aztán lazán vehesd az akadályokat (vagy nem annyira lazán, hanem kemény, éjjel-nappal tartó tanulással, igen!). Én csak biztatni tudlak. Később, ha már van biztos állásod, és fizetésed, és úgy rendezed az életed, még mindig zenélhetsz is a munkád mellett...de legalább jól élsz, stb.

Nos ez mind csak egy nézőpont, tudom hosszabbra is sikeredett. Talán valakinek hasznos volt...

#11-es vagyok.

Még annyi kiegészítésként, hogy a lényeg az lett volna, hogy én például azt hittem magamról, totál nem mennek nekem a számítógépes dolgok, meg hülye vagyok hozzá, stb. - és csak azóta kezd a véleményem változni, amióta egyre többet tudok a működéséről, a programozásról, stb. - de ez az "egyre többet tudok" dolog már az elején sem ment volna, ha nem vagyok tisztában azzal, hogyan kell helyesen tanulnom...ugyanis pl. a programozás alapjait (amivel kezdtem a programozás tanulást - Simon Gyula: A programozás alapjai) megtanulni nekem nem volt egy leányálom, mivel ez a könyv eleve egyetemi tanagyag, viszont csak sikerült...de biztos vagyok benne, hogy feladtam volna az első nagyobb akadálynál, ha nem tudom például azt, hogy az a fizikai jelenség, hogy dühös vagyok, vagy ingerült, vagy éppen álmos...hogy ezek mind a tanulás egy-egy megmutatkozó akadályai, amiket lehet kezelni bizonyos lépésekkel...a könyv erről szól (lásd linken előző hozzászólásomban)...szóval hajrá!

27F