Kérdés a C/C++ nyelv volatile típusminősítéjéről?

Amikor azt mondod, hogy 'int i', akkor létrehoztál egy szimbólumot, ami változó neve. Mikor a fordító (compiler) lefordítja a forráskódot, akkor is még csak egy szimbólum lesz, és minden utasítás így hivatkozik rá, bár maguk az utasítások már le vannak fordítva. Ez lesz a tárgykód. A fordítás után (általában) rögtön lefut a szerkesztő is (linker), ami már a kész futtatható kódot állítja össze a tárgykód(ok)ból. Ilyenkor derül ki, hogy a memóriában melyik változó hova is fog kerülni, és a linker itt már fel tudja oldani a hivatkozásokat, vagyis a szimbólumokat kicseréli konkrét memóra címekre. Ebből lesz a közvetlenül futtatható vagy natív kód. (Lehet más eredmény is, például a java egy köztes bájtkódot generál, ami egy virtuális gépen fut. Ott pl. futásidőben dőlnek el a címek.)

Amikor címekről beszélünk, akkor persze nem konkrét fizikai memóriacímekre kell gondolni, hanem csak azt adja meg, hogy a program adatszegmensén belül hol lesznek az adatok (pl. változók). Majd indításkor fogja az operációs rendszer eldönteni, hogy hova tölti be a programot, és a proci futás közben állítja elő a tényleges címeket. (Lehet, hogy ahányszor indítod, mindig más memóriaterületre töltődik be a program, ahol épp hely van. A hivatkozásoknak mégis működniük kell. :))

(És akkor ezek még csak virtuális memória címek, ezekből megintcsak a hardver és az op.rendszer együtt fog valós fizikai címet csinálni, de ez már egy másik történet. :))