Hogy zajlik a programozó egy napja?

Ez sok mindentől függ.

Mi a konkrét feladat, az mennyire szegmentálható, azaz mekkora darabokat lehet kiadni belőle egyes embereknek.

Függ a programozótól is, hogy mennyi gyakorlata van, megbízható-e egy nagyobb feladattal, vagy csak kisebbekkel, hogy mennyire kell együtt haladni a csapattal, szóval sok dolog szabja meg, hogy mekkora adagot kap, és mennyi idő alatt kell végeznie.

Az se mindegy, hogy kódoló (azaz előre le van írva a megoldás, és ő csak a konkrét kódot írja, vagy a programozandó feladat konkrét megoldását is neki kell megalkotnia.

Én úgy dolgozom, hogy megkapom a feladatot, ami kb. 3-4 havi munkát jelent, és azt elkezdem megtervezni, előkészíteni, közben időnként konzultálok kollégákkal, főleg azokkal, akikhez kapcsolódik a feladatom, majd az elkészült tervet megvitatjuk közösen, és ha elfogadták, akkor elkezdem leprogramozni.

Eddig kb. az idő fele megy el, a másik fele pedig a hibakeresésekkel, finomhangolásokkal, próbákkal telik (néha ez hosszabb is, mint az idő fele...)

És természetesen ez nem olyan munka, hogy reggel 8-tól kidöglésig, ez azért kemény agymunka. Ezt nem lehet időre csinálni. Van mikor jól megy, van mikor kevésbé... De a végső határidőre készen kell lenni, mert a megrendelő várja a terméket.

Szóval van mikor laza, van mikor feszített, de mindenképpen érdekes, a szürkeállományt jól megdolgoztató munka.

Változó a dolog, de első jól megfogalmazta.

Amúgy maga a kódolás a legrövidebb idő talán manapság.

A tervezés sokkal időigényesebb, mivel ilyenkor kell (normális helyeken) minden apró részletet kitalálni, pontosan kidolgozni. (Előre összegyűjteni a teszteket, megírni a teszteseteket ez is még ide tartozik.)

Ha megfelelő volt a tervezés, akkor jóformán szó szerint le kell programozni mindent a tervekből és kész, a program megfelelően fog működni.

Persze sajnos sok helyen zajlik itthon az, hogy nagyjából összeírják, hogy mi kell (hiányos terveket csinálnak), majd neki esnek és ahogy sikerül. Ennek legtöbbször gányolás és baromi sok hiba valamint keresés a vége...

Zúgó fejjel, fáradtan felkel, öklendezve magába erőltet egy mosószer-ízű instant kávét az első reggeli cigi mellé. Bevánszorog dolgozni, általában min. negyed órával később ér be, mint szeretne.

Megpróbál elkezdeni dolgozni, behozni a tegnapi lemaradást, hogy időben hazaérhessen, de valaki valamivel félbeszakítja, vagy egy reggeli status meeting, vagy valami idióta manager. A reggeli meetingen megbeszélik, mit fog dolgozni aznap. Néhány órát azon dolgozik, aztán félbeszakítják, és a nyakába varrnak valami teljesen más f*szságot; pl. teszteljen, mert nincs szabad tesztelő, dokumentáljon, mert arra sincs ember, meeting-eljen az ügyféllel, mert a manager hülye hozzá, hogy elmagyarázza, mi hogyan működik.

Aztán megint megpróbál a saját munkájával haladni, és amíg a managerek meg a többi kretén ebédel, ez sikerül is. Aztán visszajönnek a gyökerek ebédszünetről, és megint betalálják valami baromsággal.

Végül, bár a felét se végezte el annak, amit akart, pedig már 10-12 órája dolgozik, tele lesz a töke, hazamegy, aztán másnap reggel kezdődik elölről :D

Egy jó tanács: NE legyél programozó..

"Persze sajnos sok helyen zajlik itthon az, hogy nagyjából összeírják, hogy mi kell (hiányos terveket csinálnak), majd neki esnek és ahogy sikerül."

Nem sok fogalmad lehet a piacról és az ügyfél-igényekről. A környezet, az ügyfél-igények, a piac folyamatosan változik.

Sőt, az ügyfél sokszor maga sem tudja, pontosan mit akar.

Ergo nem túl jó ötlet az egész rendszertervet kőbe vésni az elején, mert:

1. Ha megrendelésre dolgozol, az ügyfél úgyis 10x meggondolja magát, mire kész lesz a termék, sőt, menet közben derül ki, mit is akar valójában

2. Ha dobozos terméket csinálsz, folyamatosan igazodni kell a változó requirement-ekhez, és a piaci igényekhez, szemmel kell tartani a konkurens termékeket, reagálni kell gyorsan

Szóval időpocsékolás egy hónapot eltölteni tervezéssel, mert úgyis gyorsan bukik az a terv.

Utolsó nagyon jól írja, sajnos nincsenek egzakt követelmények a legtöbb esetben (hacsak nem a védelmi minisztériumnak, esetleg a názának dolgozol).

Utolsó előtti pedig nagyszerűen leírja a közepes vállalkozásokban a melót.

Annyiban módosul igazán nagy multinál, hogy sokkal több a meeting (ami agyilag zokni szintre aszalja a programozót), és sokkal könnyebb lébecolni (ha akarsz), sajnos tele van olyan emberekkel, akik csesznek dolgozni, és persze neked kell az ő szarjaikat is helyrehozni, a menedzsment pedig nem rúg ki senkit, szinte soha, semmilyen indokból.

Egy szóval nem mondtam, hogy minden kőbe kell azonnal vésni. De megfelelő tervezés szükséges és folyamatosan ezalatt kapcsolatban kell lenni az ügyféllel, hogy biztos ezt vagy azt akarja-e.

Ha elég alapos az igény felmérés, akkor még egy határozatlan emberből is ki lehet rángatni, hogy mit akar, illetve komoly meglepetések már nem jöhetnek.

Ha valaki csak úgy nekiesik a kódolásnak, akkor abból nem sok jó fog kisülni a végére.

Vesd össze:

1 hónapig csak tervezek

vs

nekiesek a kódnak

Nem érzed, hogy kicsit feketén-fehéren látod a világot?

Persze, ezt itt szándékosan sarkítottam le.

Sajnos sok helyen tényleg így működik.

(Amúgy egy nagy projektben 1 hónap tervezés nem sok idő. Illetve a tervezésbe bele tartozik a tesztelés megtervezése és elkészítése is az én olvasatomban. Ami szintén egy fontos és nagy körültekintést igénylő, idő igényes művelet, ha az ember jól csinálja.)