Reálisan nézve az AI veszélyt jelenthet a "klasszikus" matemamatikára?

Nem hiszem, hogy veszélyt jelentene. Olyan gyakran hallani ilyen rémhíreket, épp a régi Facebook posztjaimat olvastam vissza, már annyi mindent eltemettünk, és mégis élnek. Már 100x megtalálták a rák ellenszerét is, 100x eljött a világvége is. Persze ezek nem kapcsolódnak a kérdésedhez, de annyiból igen, hogy ezek a jóslatok, félelmek a legtöbb esetben alaptalanok.

Lehet, hogy egyszer majd évtizedek múlva eljön ez az idő, de az hol van még?! Ezek maximum a távoli jövőben lesznek.

Nem jelent veszélyt, mivel amiket kiköp a gép magából azokat validálni kell és ugyanúgy megmarad a kutató munkája.

Másfelől egy matematikai paradoxonnak több megoldása lehet, attól függően hogy milyen megközelítésből vizsgálod, főleg ami a "végtelennel" operál, az ilyeneket gyakorlatilag képtelen kezelni a gép. Ha tökéletes és teljeskörű megoldást akar adni egy problémára, nem csak azzal befejezni egy feladatot ha talált rá 1 lehetséges megoldást akkor minden egyéb létező megoldást vizsgálnia kell ami lehetetlen.

Másfelől az AI-nak mindig is véges lesz a kapacitása mivel a processzorok is véges számokkal (és kerekítésekkel) tudnak dolgozni a hardveres limitációk miatt, szóval még ha a kutatók jelentősebb eredményeket el is érnek az AI felhasználásával, leváltani sosem fogják a matematikusokat, önmaguktól, felügyelet nélkül képtelenek lesznek olyan hatékonyan funkcionálni mint egy matematikus.

Üdv: egy statisztikus PhD, AI Engineer

A matematikusok legnagyobb része alkalmazott matematikát gyakorol. Az elméleti matematika az csak a hobbijuk. Elméleti matematikus nem sok van a világon.

De ezen túl, azt kell mondanom, nem látom annak esélyét, hogy az AI veszélyeztetné ezt a szűk területet. Azért nem, mert itt a gondolkodásnak már olyan régiói lennének érintve, ami csak az emberiség tíz- vagy százmilliomod részének sajátja. Ráadásul, ezek a kivételesen ritka emberek egyéni, saját ismeretanyagból dolgoznak, ami azért fontos, mert másokban ez egyszerűen nem található meg, csak bennük.

Gondoljunk Einsteinre. Az ő tudományos életútja olyan volt, hogy ugyanazt a fizikát tanulta, mint mások, de a tanultak során a végkövetkeztetései a többségétől eltértek. Majd ezek a saját, egyedi végkövetkeztetések vezettek további eredményekhez, mint pl. a fényelhajlás, az idő relatív volta, az ikerparadoxon, stb.