Python-ban minek hivjak ezt az ujfajta szintaxist?
Pl.:
class Hello():
name: str
def hello(n: int) -> int:
12. Az én munkámban (data science) a statikus típusosság lenne a kín. Nekem tökéletes az, hogy amíg csak adatokat manipulálok, prototype-olok, addig nem kell kiírogatnom a típusokat. Néha ez nem is egyszerű, például ha egy pandas dataframe-et vár a függvényed 5 oszloppal, amelyek dtype-ja string, string, integet, float, boolean. A franc se fog ezzel szenvedni, amikor az a kérdés, hogy a függvény azt csinálja-e, amit kell neki. Ha azt csinálja, és le is van tesztelve, akkor írok neki type hintet, hogy segítsem az utókort meg az IDE-t, és ha valamit át kell írni Cythonra, akkor adok neki C típusokat stb.
A tanulság: a tesztek fontosabbak, mint a statikus típusosság. Tanulság 2: a modern Pythonban tudsz alapból is típusokat megadni, sőt pydantic-kal futásidőben is tudod őket ellenőriztetni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!